Szép dalokat suttogtál a fülembe,
Mindezt egy ütemre.
Remélem azokat a napokat is megélem,
Amikor mindezeket megértem.
Minden éjjel azon merengek,
Hogy mikor jutok végre az eszedbe.
Te voltál az egyetlen,
Érted bármit megtettem.
De mégis elküldtél.

Nincs rosszabb érzés a fájdalomnál.
Inkább az egész életet átdalolnám,
Csak ne éreznék ilyet ismét- újra,
Mely a szívemet sanyarúan kicsavarja.
Mintha szikét döftek volna belém!
A fájdalom mindenkit elér,
Akármennyire menekülsz, neki nem elég.
Ő széttipor minden boldogságot,
Helyére hoz sok szomorúságot.
El kell fogadni ő a ...

Szükségem van arra,
Amit régen is akartam.
Hallani ismét – újra
Mielőtt elmennél egy hosszú útra,
Hogy mi igen is testvérek vagyunk,
És egy családba tartozunk.
Én mindig is szeretni foglak
Akármilyen bajba juttatsz,
Én hű leszek melletted,
Segítelek, megvédelek.
Csak utoljára hallhatnám azt a szót:
Hugicám Szeretlek.

Már megint valami félelem
ténfereg a szívemen,
most újra a fájdalom
nehezedik a vállamon.

Kéretlen előkerül,
kérdezetlenül leül,
hogy nyomjon itt belül
megemésztetlenül.

Ha még egyszer születnék
kérnék én is mindent!
Legyen jogsim,autóm,
kérnék iskolázottságot,
vőlegényt,esküvőt,
szép ruhát,virágot!

Lakásom sose lesz,
hogy felneveljem gyermekeim
ahogy illik,
mert ők megérdemlik!
Miért kaptam csak ennyit?

Lassan lejár az időm...
meg lehet halni így is!
Még szerettem volna ...

Ez rettenetes vihar!
Rózsaszín-fekete felhők,
félelmetes erők,

eső jön!Kopogó jégeső,
fájdalom, iszonyú nevelő!

Lesz-e vége már?
Száll-e még madár e tájra?

Magamtól kérdezem: lesz-e még életem?
Vagy felnevelem szegénységben gyermekem...?