Csendes, hűvös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebből gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így hűtlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit ...

Talán neked édes az álmod,
Talán így nem kell kiállnod
az élet szörnyű próbáit,
de e soha lesz-valóság kínok közé csábít.

Bár élvezed, hogy élheted álmaid világát,
s tán felfeded bennük életed virágát,
talán nem ébredsz fel soha?
Nem kísért örökké e túl színes csoda.

Egyszer felébredsz egy csendes reggelen,
és a ...

Sötét ül a tájra,
s nem látok a homályba.
Csak ordít a félelem,
mert tudja nem élhet nélkülem.

Sötét ül a tájra,
s egy farkast hív magányra.
S az üvölt, fájlalja a világot,
Hallgat, mert nem érti mért kiáltott.

Ordít, csak üvölt a félelem,
ordíts csak, üvölts én vérebem!
Üvöltsd a holdra, üvöltsd a ...

Új világ jön, pusztul hát a régi,
de vajon a Nagy változás valóban megéri?
A miénk helyett mástól kérni,
sok ősi érték pusztulását végignézni

tényleg bölcs dolog?
Te harmincat adsz háromért,
s még csak át sem gondolod.

Évről évre változás, egyre jobban élünk,
S közben észre sem veszed, s elittuk a bérünk.
Kelet? Nyugat? Egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
Az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar.

Még látok izzó vöröset őseink nyilán,
Még érzem vérnek édes ízét hőseink ajakán.
Még száll a forró gyűlölet a Habsburgok felé,
Még hallom ...

Ünnepeljünk undorodva
vérünk borszagától,
hagyjuk hát, hogy józan népünk
kilökjön magából.

Kilökjön egy ittas, botor nemzetet
mi a mámor érdekében
szülőt s hazát elvetett.

Ünnepeljünk részegen
új eszmét, új világot,
mi önzetlenül s mocskosul
szabadságért kiáltott,

hogy mint hős, a népet ...