Megmondom hogy várom az első szerelmet,
mint egy iskolás a Télapót,
szeretném hinni, hogy létezik, létezett,
vagy mint egy vízbefullt a hajót.

A kétségbeesés dús ajakkal csókol,
Ölemben ülve nem engeded el,
Hajamba túrva mond szépet, bókol,
Élvezem, nem kívánt élvezettel.

Várnám a szerelmes szeretőt helyébe,
de szívem ...

Mint sors koldusa, vonszolja koloncként testét
A torzszülött lélek, mely önmagát csonkította meg,
Hogy világ csúfjaként, mit adott a lét,
Kigúnyolja, mert senkit sem szeret.

Megvetve mindent, miből egykor megfogant,
Falat emelt, hogy mind az alantast kirekessze,
Ám az egekig tornyozott gránit és bazalt
Mögött csupán önnön maga lett ...

Az égen néhány felhőfolt.
Nem csoda! Tegnap vihar volt.
De itt a jó idő reménye!
Bizakodva nézek az égre!

Istenem! Adjál végre jó időt!
Igazi nyári melegítőt!
Ahogy most reggel nézek az égre,
megvan ennek a reménye.

Ugyan már, mit akarok én?
Szerencsétlen vagyok, ez a tény
Miért ilyen nehéz? Miért ilyen fájdalmas?
Nem megy ki a fejemből, tudom, ez már szánalmas.

De akkor sem tudok ellene tenni, én ezt érzem,
Csak rá gondolok, semmi másra, nem értem
Mikor lesz már vége? Miért gyötör?
Szíven szúr, és teljesen összetör.

Még nem éreztem így, ...

Csak mert különleges vagyok,
köröttem mindenki az akar lenni.
S, hogy nem lehetnek azok,
tőlem is elakarják venni.

Fülembe zengnek a zene gyönyörű dallamai,
a művészet örökbecsű varázslatai.
A zene őszinte, az hazudni soha nem tud!
Szívből szívbe, lélekből lélekbe mindég eljut!

A zenéhez szebb körítés, mint a természet nincsen!
A hangversenyhez illő a szép virágdísz a kertben.
A természet is buzgón asszisztál az egészhez.
A vihart illeszti épp a ...