Szívleld meg a buja természet, andalító dallamát,
Szippantsd a bódító, hódító színes virág illatát.
Ég veled, te meleg lagymatag tavasz, ölelkezik már
A távozó kikelet, és a tűzforrón érkező nyár.

Fiúk, lányok ölelkeznek párban, a mezőn kószálnak,
Mosolyognak egymásra, milyen kacérak, csókolóznak.
Szemeik ragyognak, csóktól égő tüzes ajkuk suttog,
Léptük botorkálón tétova, ide-oda imbolyog.

Ittasodik meg, ez a nagyon lelkes égő szerelem.
Édes csókok cuppannak, fellobbannak szívek repesve.
Madarak ott fenn, fürgén repülnek egymást kergetőzve.
Tarka színes pillangók cikáznak tiszta levegőbe.

Hej, de szép ez a sokat ígérő szertelen szerelem,
Vágyaktól kergetett, epekedő sóhajok röppennek.
Uralni vágyó ölelő karok fonják át remegőn,
Az izgalomtól hevülten lázas testeket szenvelgőn.

Ó, milyen szép is ez, az eszeveszetten ígéretes,
Mindent legyőz a csodás, a nagy, az igazi szerelem.
Ilyen tájt, ha nem lenne színes, illatos tarka virág,
Érző szívek törnének, - rideggé válna, - e nagyvilág