Te most alszol éppen.
Csendes téli este van.
Az arcodat látom,s eképp
mondom el szavam.
Álmomban talán épp szerelmes szavaimat
mondom el neked.

Az a szó,hogy szeretlek
nem mond semmit el.
Ahogy én érzek,azzal kedves szív
vetekszik.
Te vagy a mindenem,s mind,akit szeretek.
Akivel együtt halok.
Vagy boldog lehetek.

Az égre ...

Van egy pici kutyám
- csöpp fekete gombóc -
sima szőre fényes,
takarója pokróc.

Kíváncsian jön, megy,
mellettem sompolyog,
amikor elalszik,
fekete gombolyag.

Nagy barna szemével
oly kedvesen néz rám,
mintha csak mondaná:
- Szeretlek kis gazdám!

Máskor meg ezt súgja,
mikor hozzálépek:
- Üres a ...

Érezd azt, mit érzek én is:
-Együtt kell legyünk mégis-
Együtt, kéz a kézben,
Pokolban, és fellegekben.
Könnyeink egymásért már hulltak,
Örömeink, s bánataink is voltak.
Csöndesen szuszogtál éjjel mellemen,
Hallhattad zakatoló, szerelmes szívem!
Érted dobbant oly hevesen sokszor;
Hiányoztál, s hiányzol is, oh de hányszor!
Ezerszer ...

Művész vagyok,
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.

Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.

Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.

Nézek rád mint a tükör,
veled ...

Édes kétségbe esés,
Torz, amorf mámor
Szívembe égető heget vés...
Kegyetlen vagy Ámor!

Hulló könnyeim, mint harmatos falevél,
Úgy hullnak gyöngéden a porba.
Tengő-lengő, szelíd szívem éldegél,
Bár, már oly régóta csorba...

Szeptember; már elpiheg a nyár.
Mosolyok helyén búskomorság;
Halkan, s monoton-buzgón ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...