Ha én haragszom, szemem feketére fest téged
ha én sírok, tengerek csapnak ki medrükből.
ha én szeretek, csillagtáncot járnak üde lények.
ha én simítlak, mindketten kilépünk testünkből...

én már nem szeretlek, csak az egyedüllét fáj.
a magány marja lelkemet.
sivár szürkeség mi vár,
mikor este haza megyek.

hazudtál, pedig szerettelek,
hittem, együtt öregszem meg veled.
egy meg nem született gyermek állt közénk,
kis teste sötét árnyként magasodott fölénk.

szemedben láttam nincs remény, mennem kell,
hideg-kék ...

Halkan suttogva oson a szellő lomhán,
esőcseppek csilingelve utaznak hátán.
pici tócsák fodros habokká nőnek,
felhők könnyezve fordulnak a földnek

Miért nincsen értéke?
Miért ilyen bonyolult?
Tévútra intett fénylények,
Kikért szívem bolondult,
S már olyannyira menthetetlen
Mint égő vár a fellegekben.
Kérik a megértést.
Kívánják a szerelmet.
Teljesítem a kérést,
szellő módra elmennek.

Úgy bánok vele
Mint más a sárral.
Új álmok benne,
mind álnok ...

Ide-oda kóválygok. Nem is tudom, mit tegyek.
Ködös már az elmém, ködös mint a brit hegyek.
A fél világot bejártam.
Minden titkot feltártam.
Mégsem tudok dönteni.
Nincs bennem egy ötlet mi
Most helyre tenne mindent,
Mi rendet tenne itt bent.

Amivel eltüntetnék minden
Kétséget és dilemmát.
Én feltétlenül hittem,
Hogy meglelem ...

Láttam ma őt
Láttam a nőt
Láttam mindent mire vágytam
Láttam mindent kire vártam

Bár csak futva lopva
Álltam s tudtam ott van.
Féltem s remegtem.
Érted? Nem mertem
Odamenni hozzá.
Szolgarend mimózák
Lelkemet pofozzák.

Minden remény elillant.
Minden emlék bevillant.
Mikor többet kértem s kaptam.
Mikor ötlet ...