Volt már akkor is, hogy semmit nem értettem,
mégis hittem, és sokat reméltem,

magamban rólad álomképeket festettem,
szépen, hogy tetsszen, ki is színezgettem,

gyönyörű lelkedet aranyló sárgára,
édes ajkaidat vágyadó rózsára,

szemedben megláttam a felkelő napot,
hangodban beleszőtt millió madár volt,

nem volt elég ...

Nem akartam beléd szeretni,és
nem hiszem,hogy te is eszt akartad
volna.
De mikor találkoztunk mindketten
éreztük,hogy nem tudunk tenni
semmit az ellen,ami velünk
történik.

Egymásba szerettünk,minden
különbségünk ellenére,és ezzel
valami,ritka és gyönyörű jött
létre.

Az én számomra az ilyen szerelem
egyszer ...

Egy álmot láttam nem volt
biztató.
A hajnal fénye lesett le ránk.
Mint farkas mikor lesben áll.
Kezedet kutattam,kerestem,de
túl sötét volt s én elvesztem.

Néma zaj verte fel a csendet.
Valaki vár s prédaként les le
rám.
Kiáltanék de félek.
S hangom messze sem érne el.
Hiába futok szakadatlan:De hoppá
valaki ...

Néma csöndben hideg szél.
Fájó könnyem mennyit ér?
Szívem, mint arcom tiszta sár.
Szomorú árnyékot vetnek a fák.

Könnyesőben szélvihar,
A szerelem mindent felkavar.
Ezer villám a mélybe csap,
S szívem őrzi a fájdalmat.

Forró könny olyan égető,
Nem hűti le a jégeső.
Könnycseppekből így lesz ér.
Fagyos szívben ...

Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is megkövezzenek!

Nyilaink egykor mint zápor ...

E tájba kapaszkodom akácgyökérrel:
mézajkú virágai illatává bódulok
termő humuszába hullatom magam
lombot bontok csemetéiben
és a suhanó évtizedek alatt
diófává terebélyesedem...

Itt lobogtatom pislogó láng-hitem
jövőt látó gyermekszemekben

Akácgyökérrel kapaszkodom e tájba
míg döfnek ...