Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Hosszúfalusi Hoporty verse

Mostohámért
Rongyokba tekerve találtak rám,
-lehettem ennyi- mutatta anyám.
Hosszú évekig ringatott mígnem,
emberré lettem s így hagyott itten.

Nem volt Ő szülőm én sem a magja,
vérünknek nem volt, közös patakja.
Vonásunk még csak nem is hasonlott,
rokonságunk tán égtől való volt.

Szunnyadta álmát, riadt sírásra,
ágyamnál termett első hívásra.
Ételből mindig legjobbat kaptam,
annyit evett Ő, amit én hagytam.

Felnőtt fejjel lásd, köszönni jöttem.
Lelkem ölelő, mint nyugvó földed.
Simítom arcod, e hideg fejfát.
Hálából gyújtok érted most gyertyát.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére