Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1253 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
360 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1217 
1169 
1196 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1229 
1313 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

237 
Sínpár, melyen zörögve robog a villamos
Úgy feszülünk te meg én, mint két párhuzamos
Végtelen közel vagy, mégis végtelen távol
Lelkünk összeér, félve reszketünk a vágytól
De találkozunk egykor, majd a végtelenben
Ebben erősen hiszünk, akár az Istenben.
Olvasták: 750
Részletek
Az Ön versének a helye...
213 
Szigetnyelven, sziklák között, barlang szája mellet,
Döglött sirályt találtam én, lapost, és fehéret.
Kósza szél lengeti tollát, szomorú a látvány,
És van még egy halom szemét is a szegény párán!

Hányingerem elfojtom én, kemény vagyok, s edzett,
De ez esetben nem vágyom rá- itt fogni a percet!
Tűnjön tova e csúf látvány, mily gyorsan ...
Olvasták: 921
Részletek
210 
Elmúlott a virágos nyár,
a szívemen a bánat jár,
fájdalmas lett dobbanása,
vérzik minden sóhajtásra.

Szakadj szívem,szakadj ketté,
ne érezzek soha többé,
hulljak le az őszi széllel,
fagyot hozó szürke dérrel!

Ne ébredjek soha fel majd,
akkor se ha tavasz sóhajt,
porladjak az avar alatt,
temetve a bánatomat!

Ne ...
Olvasták: 588
Részletek
208 
Veled lenni egy látomás talán
Csúszós utakon járni valaki oldalán
Szétfeszített megrepedt mámoros nap
Csillagokban robbant egy fényes hang
Kezemben hirtelen szétfolyik egy tünde kép
Nézlek, Te nem érted szememben a fényt...
Olvasták: 812
Részletek
200 
Lépések és egy halvány mozdulat
Számzáras lélek fénye vakít
Emberek lámpásokkal jönnek
Fürge férgek kezemben döngnek
átlépni egy kapun és visszanézni
halvány arcotok szétesik,
és hozzám ér minden ismeretlen
guruló könnyeteket lenyalom,
majd eltűnök végleg ha akarom...

Olvasták: 643
Részletek
222 
Bánatos a távoli erdő és a fák,
leveleik könnyként hullnak alá.
Búcsúztatják a nyári nap melegét,
És szomorúan várják a Tél hidegét.

Én is bánatos vagyok.
Ablakomon kitekintve,
megfáradt fákat,
S az elhullott leveleket látom,
melyek magukra öltik az Ősz színeit
és szőnyegként terülnek el a tájon.

Emlékeimből ...
Olvasták: 603
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére