Minden napon azt kívánom had lássalak,
Egy gyönyörű erdőben a fák alatt.
Csörgedező patak mellet,csillagok alatt,
Úgy gondoltam minden sikerülhet majd.
De tévedtem.Nem láttalak.
Álmokon kívül nincs rólad emlék,
De sose áll le a szerelem kerék.

A lovak mindent tudnak

A lovak mindent tudnak.
Csak érteni kell üzenetüket.
Ha figyelsz rájuk, felfoghatod
jelzéseiket.

A lovak előtt nincs titok,
megérzik ők minden rezdülésedet.
Ismerd meg hát ősi ösztöneiket,
s máris érteni fogod testbeszédüket.

A lovak mindent megvallanak neked,
Ha feléjük szeretettel ...

Alszik még a hajnal
csillagok remegnek,
éjszaka vándora
telt arccal tekinget.
Nyomor ölelkezik
amerre csak pillant,
rongypaplanok alatt
sok ezernyi sóhaj.
Napi élelemért
megszenvedő lelkek,
kiknek ágya avar,
fedelük az ég lett.
Rájuk is leszórja
ezüstjét orcája,
egyenlőn osztogat
koldusnak,királynak.

Mit ér az élet, ha úgy is meghalunk?
Mi is az amit végleg itt hagyunk?
Siralmak völgyét, fájdalmak napjait
Kevéske boldogság, apró gyöngyszemeit.

A ma terhe, holnap emlék csupán
A fájdalom, enyhül évek után.
Csak a szép emlékek élnek csendesen
Mint lánccá fűződő apró gyöngyszemek.

És az ember, ha élete végére ...

Csillogó fényed odafent,
Mint napsugár az égen.
Tündököl le rám,
Holdvilágos nyári éjszakán.

Ballagok fénycsóváid nyomán,
S tova száll az álmom,
Mert lassan véget ér,
A csillogó égi boldogság.

Kilátó tetején
Ködből volt a remény.
Foszló tészta-álmunk,
Idő rágta szét.

Úgy pirkadt a reggel,
Mintha hajnal lenne,
Hófehér jégpályát
Álmodott az égre.

Senki földjén álltunk,
Szemünk kergetőzve,
Napsugár gyerekké
Olvadt mindörökre..