Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1203 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
314 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1174 
1117 
1144 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1178 
1256 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

250 

Úgy reszket
nyelvem hegyén
a szó,
mintha félne
hogy (újra) kimondalak.


Pedig nem tudnék
még egy darabot
kiszakítani magamból.

Csak megtenném


Ha kérnéd...
Olvasták: 1020
Részletek
Az Ön versének a helye...
210 
Ha madárka lehetnék
lelkednek kertjében,
örömet dalolnék
szemeid tükrébe.

Felinnám könnyeid
minden búját-baját,
vinném a tengerig
cseppenként fájdalmát.

Azután repülnék
fel a kék egekre,
örök gyógyírt hoznék
szomorú szívedre.

Mert ha Te sírsz édes
én is sírok Véled,
engedd,hogy ...
Olvasták: 799
Részletek
203 
Ébred a testem lágy mosolyodban,
új muzsikára dobban a szív,
röppen a bánat zord havasokra,
magába zárja a jégszagú sír.

Nyílik az ajkam csókodra éhes,
reményt ringat a vad ölelés,
Holdnak a fátyla borítja mindezt,
kettőnké csak a dús remegés.

Tücskök a réten fülünkbe húzzák,
szép ez a nyár és szép ez az ...
Olvasták: 700
Részletek
212 
Ezer sebtől jajong
meggyötört lelke,
gazoknak hadától
vergődik a teste.
Mi várunk és nézünk
nem merünk tenni,
nem merjük róla
a gyomot leszedni.
Sóhajjal kaszáljuk,
szavakkal védjük,
nehogy a testét
még jobban megsértsük.
Kérve kérem Istent
ne hagyja magára,
ha nem hat intelem
legyen Ő oltára!
Olvasták: 729
Részletek
203 
Michael Jackson az isten maga,
S ő is egyben a hatalom;
Értünk harcolt, és egy jobb világért,
Ezért szép és jó a birodalom

Ne feledjük, ő az ki élelmet,
Adott az afrikaiaknak;
S aki még örömet szerzett,
Táncoktatással a raboknak

Akármennyire is verte apja,
Optimistán mosolygott;
Akármennyire is halálos beteg volt,
Soha ...
Olvasták: 689
Részletek
222 
Nem vagyok én nagyra törő,
napsugarat kebelező,
vágyaimnak határt szabok,
a borúnak helyet hagyok.

De a ború terjeszkedik,
úri módon pöffeszkedik,
eltakarja azt a kis fényt,
ami eddig adott reményt.

Nem szabok én most már határt,
talpra állok az áldóját,
elűzöm a sötétséget,
habzsolom a reménységet.

Mert a ...
Olvasták: 747
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére