Körülöttem a tárgyak,
mintha nem ismernének,
tekintenek rám.
Bizonytalan
téblábolásaimmal
imbolyog a homály,
még a küszöböknél is
magamra maradok,
félig nyitott ajtók,
félelmetes korlátok

Harcolok, és küzdök,
Az életemet élem,
Eme roskadó életben,
A jónak, semmi formáját,
Nem lelem.

Nekem, már nem,
Érdemes élni,
Pedig oly sok jó dolog
Létezik e csodás, szép Világon,
Mely elég lenne ahhoz is, hogy egy
Csepp,boldogságot leljek,
Életemben.

Az lenne legrosszabb
Az életben ha még ...

Úgy simogat mint, a
Déli lágy szellő őszi éjszakákon.

Oly puha mint a párna,
Melyre fejed hajtod,
Fáradt napjaidon.

Oly lágy mint, a
Nap melege ahogy,
Lángcsóvákkal rád süt,
A nyári nappalokon.

Oly selymes mint, a
Frissen hullott hó,
Téli alkonyon.

Oly szép mint, a
Naplemente a ...

Nélküle talán hamarabb odaér,
Madár ejti a csillagot,
Éjszaka hullik az égszínű fény,
S már kihűlt köve csillogott.

A város felett, egy magas oszlop állt,
A Boldog herceg színarany szobra,
Rozsda barna szíve aranyfüsttel aranyozva,
Mindkét szemében kéken ragyogó opál.

Tisztult helyén minden fénye,
Vörös rubint kardja ...

A Nap lassan belebukik az éjbe
és mindent befed az éj sötétsége.
Az utcán egyre hosszabbak az árnyak.
Odakint már kissé kevesebben járnak.

Könyvvel a kezemben ülök. A sarokban rádió szól.
A bölcs mondatokra a készülék zenével válaszol.
Íme, így illeszkedik az irodalomhoz a diszkrét dal
megtöltve a hangulatot ide illő ...

Napfény arany zápora
fénylőn nevet a tájra,
Földnek ajka gyönyörtől
nyílik e csókos nászra.

Felhevülő ölében
fogan az új születés,
csordultig töltve kéjjel
az elbűvölt ébredést.

Lázban égő természet,
nyiss ujjongó létet,
szülj békét,szeretetet,
vetélj el minden vétket!