Édesanyád – gyermekem – nem akart téged.
Azt mondta, fél szülni „ilyennek!”
Hét éves lennél már, kicsi magzatom,
Az idén mennél iskolába, ha jól összeszámolom!

Mindig védekezett, nehogy megjelenj,
Nehogy emlőin boldogan elpihenj!
Ne haragudj rá, én sem haragszom,
Bár bevallom őszintén; „nem jött”-öd fájlalom!

Egy ...

Születnek a versek.
Koppannak, roppannak, röppennek a rímek.
Születnek a versek
kifejezői költői értékeknek.

Értékek születnek.
Szépségek, maradandó értékek,
amelyek szolgálnak
hasznára az ilyen estéknek.

Halász István
Budafok, 2011. február 13.

Érintésemben ébred a vágy, hajtja a szenvedély.
Íriszem felragyog, s szemedben lángol a kéj.
A pillantás hosszúra nyúlik, s öli meg az időt.
A félelem ledobja láncait, s varázsol szeretőt.

Márvány tested kápráztat, s csókért könyörög.
Előcsalom testedből a gyönyört, lassan hömpölyög.
Önzetlen vágy hajszol, úgy adnék csodán ...

Egy nagy gödörben élek,
Földel már rég betemettek,
Lelkem szabadon kószál,
Szabadon a nagy világban.

Lassan megfulladok érzem,
Kis gödrömben melyben élek,
A Föld mellyel befedett az élet,
Mely levegőt tőlem elvett.

Szívem lassan, lassan porlik,
Eme gödörben, nagy magányomban élek,
És szívemnek hamvaiból,
Gyémántot ...

Egy pillantás volt...ennyi
de ebben megtudtalak szeretni.
Sajnos neked ez csak egy kaland,
ami nekem örökké fájó emlék marad.

Még mindig szeretlek talán?
Nos azt csak Isten tudja, senki más.
Már-már én is bizonytalan vagyok,
álmodtam tán,hogy úgy ölelt karod?

Régi szép emlék most feldereng
ó... hiszed-e még ...

Mikor a kezem két kezedbe ér,
Tenyeredben újra éled a remény.
Végtelen nyugalmad eláraszt engem,
hogyha óvó karjaidban fekszem.

Nem félem az éjszaka rám törő szörnyeket,
Hogyha meleg testeden pihenhetek.
Kérlelem a napot, ma ne keljen fel,
ne ragyogjon, hisz éppen most alszol el.