Harcolok, és küzdök,
Az életemet élem,
Eme roskadó életben,
A jónak, semmi formáját,
Nem lelem.

Nekem, már nem,
Érdemes élni,
Pedig oly sok jó dolog
Létezik e csodás, szép Világon,
Mely elég lenne ahhoz is, hogy egy
Csepp,boldogságot leljek,
Életemben.

Az lenne legrosszabb
Az életben ha még ...

Úgy simogat mint, a
Déli lágy szellő őszi éjszakákon.

Oly puha mint a párna,
Melyre fejed hajtod,
Fáradt napjaidon.

Oly lágy mint, a
Nap melege ahogy,
Lángcsóvákkal rád süt,
A nyári nappalokon.

Oly selymes mint, a
Frissen hullott hó,
Téli alkonyon.

Oly szép mint, a
Naplemente a ...

Nélküle talán hamarabb odaér,
Madár ejti a csillagot,
Éjszaka hullik az égszínű fény,
S már kihűlt köve csillogott.

A város felett, egy magas oszlop állt,
A Boldog herceg színarany szobra,
Rozsda barna szíve aranyfüsttel aranyozva,
Mindkét szemében kéken ragyogó opál.

Tisztult helyén minden fénye,
Vörös rubint kardja ...

A Nap lassan belebukik az éjbe
és mindent befed az éj sötétsége.
Az utcán egyre hosszabbak az árnyak.
Odakint már kissé kevesebben járnak.

Könyvvel a kezemben ülök. A sarokban rádió szól.
A bölcs mondatokra a készülék zenével válaszol.
Íme, így illeszkedik az irodalomhoz a diszkrét dal
megtöltve a hangulatot ide illő ...

Napfény arany zápora
fénylőn nevet a tájra,
Földnek ajka gyönyörtől
nyílik e csókos nászra.

Felhevülő ölében
fogan az új születés,
csordultig töltve kéjjel
az elbűvölt ébredést.

Lázban égő természet,
nyiss ujjongó létet,
szülj békét,szeretetet,
vetélj el minden vétket!

Maci sétál az erdőben.
Jobbra-balra nézeget.
Megkopogtat sok fatörzset.
Keres sok-sok finom mézet.

De a mézet őrzik ám a méhek!
Ez a gondja maci őkelmének!
Csipkedik a maci mancsát, gyerekek!
Ő sírva fut neki az erdőnek!

Macikánk bizony mézet enne,
ha a sok méh harcos nem lenne!
Neki mézevésre már nincs kedve!
Ámde! ...