Tenyerembe
zsugorodik a remény,
míg új sorsom
rendezetlen bennem.
Árván, csontok mögött
hagyott szívem,
mint sovány fenyő dereka,
bánatot csepegtet.
Lepedőre feszít
a fülledt éjszaka,
lebeg a párás veríték szaga.
Mi lesz testemmel,
benne zúgó véremmel?

Már testetlen vagyok,
mögöttem
szökellnek szarvasok,
kongnak kitépett
nyelvű harangok,
bűvöletbe öltözött
bogarak repülnek velem,
s hajnalra, lepedőmre
mindent lerajzolnak álmaim.