Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1204 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
315 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1174 
1117 
1144 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1178 
1256 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

218 
Belélegzed, folyton érzed,
Mozdulatban, pillantásban,
Ölelésben, vészben, gyászban,
hiányban és boldogságban.

Ha fáj, ha kínoz a világ,
ha nem találsz magadban csak hibát,
Ha zord az ősz, az ég sötét,
ez hoz tavaszt, ez hoz fényt.

ref:

Több a szónál, több a létnél,
Több ez annál, amit kértél,
Több a ...
Olvasták: 763
Részletek
Az Ön versének a helye...
216 
Szép a nap.
Jó megpihenni,
akár szerelmek közt
karjaidban,
vagy parkok fái alatt,
szombati nyugalommal,
ahol a természet
énekét nem tépik szét
emberi zajok.
Nem gondolkodom,
kikapcsolódva,
merengve hagyom, hogy
szemhéjam mögött
repítsenek madárvilágok,
s velem örvendeznek
bogarak, virágok.
Olvasták: 920
Részletek
194 
A fogason kabátok lógnak.
Az egyik viselt, zsebeinél megkopott,
könnyűbélésű és fáradt.
Mellette vékony ballon, fémgombokkal mosolyog.
Az átmeneti, eszterházi kockás, mosott közönnyel bámul,
alatta pufadt, szörmearcú prém pöffeszkedik,
ott legbelül, olajos izmaitól fénylik egy pufajka.
Olvasták: 685
Részletek
183 
Tenyerembe
zsugorodik a remény,
míg új sorsom
rendezetlen bennem.
Árván, csontok mögött
hagyott szívem,
mint sovány fenyő dereka,
bánatot csepegtet.
Lepedőre feszít
a fülledt éjszaka,
lebeg a párás veríték szaga.
Mi lesz testemmel,
benne zúgó véremmel?

Már testetlen vagyok,
mögöttem
szökellnek ...
Olvasták: 740
Részletek
197 
Megmosta felhő haját
az ég,
megrázva fejét,
vízgyöngyök
hullnak szerteszét.
Mélyek most a színek,
vörösek, barnák, zöldek,
betegségbe szőtt levelek
újra lélegeznek,
és örömtáncot járnak
a százszorszépek.
Olvasták: 781
Részletek
195 
Körülöttem a tárgyak,
mintha nem ismernének,
tekintenek rám.
Bizonytalan
téblábolásaimmal
imbolyog a homály,
még a küszöböknél is
magamra maradok,
félig nyitott ajtók,
félelmetes korlátok
Olvasták: 728
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére