Pokoljárás.

Pokoljárásra indultam,
Nem magamtól tettem,
Kézen fogott a teremtő,
Úgy indultunk, ketten.

Megmutatta minden bugyrát
Szenvedés helyének,
Szívem-lelkem beleremeg,
Ha visszaemlékszem.

Mind a földi létünk alatt,
Bűnöket elkövettünk,
Megbánásra ösztökélőt
Gonoszul ...

Eljött hozzánk január,
Az év első hónapja,
Hózáporral kínál minket,
Karmait mutogatja.

Ifjú arcát takargatja,
Azt hiszi, ha láttatja,
Nem tiszteli őt majd senki,
Ilyen az isten adta.

Pedig az ifjú arca szép,
Akárki megláthatja,
Akkor is, ha mint január
Haragosnak mutatja.

Betakar szűz hóval mindent,
Föld ...

Emlékszel? - egyszer azt mondtad:
\'Mindent megadok, még a barátságot is!\'
Tükörbe néztem, s nem fogadtam el,
Tartoztam neked ennyi felelősségel!

Akkoriban a Városban, a felnőttek is,
Gyerekek is, gúnyolódtak rajtam.
Volt részem övön alul ütött
Sok kínos kudarcban.

Az irántad hevülő érzéseimet
Magamba fojtottam.
Legbelül ...

Vágytam csillagok közé,
Sok-sok nyári éjszakán,
Hogy a Göncöl szekerén,
Égi mezőt járhatnám.

Egek országútján én
Szekereznék sokáig,
Kíváncsian figyelnék ,
Rejtett csodát hadd látnék.

Tejúton megkeresném
Csaba királyfi nyomát,
Mit lovaik lába vert,
Nézném csillagok porát.

Futnék üstökös ...

Még mindig nincsen elég fény szép szemén,
mi elfedné előlem tekintetén
halvány pára még ég.
Úgy bukik át rajta az egész ég rég.
Nincsen fékje, szíve letérdel csókjában,
ó vég!
Szinte letérdel csókjában
a lét!
Szíve dobog még.

Szerelem 2.




Amikor szerelmes vagyok, a bensőmben
tombol ez a mámorító érzés, ám külsőm
nem árul el, hanem csendben engedi sejtetni:
a bizalom - ami a szerelem fontos, sőt legfőbb



bizonyítéka -, befészkelte magát a
lelkembe. A leggyengébb pontom is - bevallva
az igazat - a szerelem, de ily állapotban
a ...