Hány esőcsepp mosta már el lépteink nyomát,
s könnyeinket szárította megannyi napsugár,
bárányfelhőn messze szállt szerelmes szívünk,
s összetörte lelkünk a fájdalmas, bús magány.

Magával sodor az ár, utazom az élet vonatán,
mellettem csak úgy szaladnak az égig érő fák,
a szívem azt súgja, ne siess, kicsit még várj,
a régi ...

Álmaimban az égre nézek fel.
Csillagok közt szállok, s egy angyal énekel.
Miért kell, hogy vissza hulljon.
Miért kell, hogy lezuhanjon.

A valóság mint kígyó mar belém.
Rideg a világ, s hideg fázom én.
Fent ég a tűz a világ tetején
Oda kell hogy feljussak én.

Adjatok utat, melegre vágyom.
Csak azt érzem hogy nagyon ...

Napfény táncol az ablakunkon.
A tavasz kopog az ajtónkon.
Gyere tavasz! Gyere már!
Az egész világ csak rád vár!

Neked nyílik a virág!
Neked szépül a világ!
A természet újra virul!
Megtisztul a tél nyomától!

Gyere tavasz! Gyere már!
Az egész világ csak rád vár!
Neked szól a sürgetés!
Feladatod az ...

Egy fűzfa árnyékában, a tónál merengek.
Színes vadkacsák szállnak felettem.
Gyermekek nevetése töri meg a tó zenéjét,
mit nem hallhat más, csakis én!

Halak a víz alatt boldogan táncolnak,
s a vízfelszínre úszva tátognak.
Mintha énekelni szeretnének e szép zenéhez,
és ódát zengeni a reményhez,
hogy ez soha meg ne ...

A temető sírkövein nyugtatom hátam,
Elhaló gondolataim bírálatában,
S mérgező tüskékkel tépi széjjel
Minden elérkező hosszú éjjel
Az érzés az álom, melyben melletted állok,
Karjaimban tartva csak egyre többet várok,
S szívem már csak remélni tud egy csodás álmot
Bár kevés lesz ez is hogy megváltsd a világot...

Élnem kell, ...

Porhó tépázza arcom, tél sivataga.
Nyelek, jeges levegő torkom hasítja,
ajkamra fagy a mosoly, jéggé a szavak.
Csak félve járom a megdermedt utakat.

Kihalt utcákon a mézeskalács házak,
hófödte gerincükkel, némán csak állnak.
Kémény sugallja csendben, otthon melegét,
táncát járja füst, gomolyag szürke egén.

Tőrként ...