Nekem fáj akár egy furcsa idegen,
néztél rám engem nem hagyott hidegen,
lángra gyújtott rég elfeledett érzelmeket,
jót és rosszat leginkább félelmeket.

Valami bánt valami hasztalan érzelem,
valami elmúlt régen és nekem,
senki sem szólt, hogy vége,
hogy az idő darabokra tépte.

Budapest. 2007.06.

Csak ültünk egymás mellet szótlanul órákon át,
puha lágy homokba temetve fáradt lábunkat,
és úsztunk a fényben mit szem már nem is lát,
csak néztük egymást elértük tökéletes álmunkat.

Igen a felemelkedés előtti állapot visszhangja,
mikor szerelmünk puszta energiaként létezik,
mint csupasz vázakat törékeny testünket itt ...

Történet egy lányról ki többé akart válni,
ki nem tudott tovább nyugodtan várni,
ki korán elindult útján sorsának elébe ment,
nem tudhatta számára ez mit is jelent.

Túl fiatal volt még lelke mintázatlan,
nyughatatlan vágyai előtt még tisztázatlan,
az emberi lélek gyengéje esendő gyarlósága,
ám ö el akart menni nem ...

Emeld fel a követ és megtalálsz,
hasítsd szét a fát én ott leszek,
mindaz amit saját lelkedben látsz,
én mást nem adhatok neked.

Feszülten hiába keresed boldogságod,
otthonod nem fából és köböl épült házakban találod,
hiába kergeted egy éjszakai álmod,
ahol békére lelsz, ott a te családod.

Budapest. 2006.02.13.

Volt sok érintés mit többnek hittem,
hamis álmok, az volt minden kincsem.
Voltak nehéz hónapok, fájó pillanatok,
Bűnhődtem sokat, hozzád mégis hű maradok.

Budapest. 2005.11.18.

Néha úgy érzem, hogy álmodom,
és csak az időm áldozom,
egy buta kiégett gondolat,
talán csupán ez maradt.

És akkor hozzám bújsz,
kis kezeddel felém nyúlsz,
arcom végigsimítod lassan,
nincs időm, hogy búcsúzhassam.

Már mész is és integetsz,
szemem behunyom még nevetsz,
álmodnék? Elmém elmereng,
valami lassan ...