Reggelente arra ébredek,
hogy érzem simogató kezed,
beszélek még hozzád, neked,
nyakamon érzem leheleted.

Reggelente arra ébredek,
hogy egész testem remeg,
hallom minden lélegzeted,
vigyázok fel ne ébresszelek.

Hallom, ahogyan kis szíved ver,
de hiába szólítlak senki nem felel.
Minden reggel újra élem át,
az utolsó végső ...

Fáradt testem, lelkem most pihenni tér,
álmomban új életre kél.
Álmomban újra eljössz majd hozzám,
és többé már nem haragszol rám.

Ott újra együtt leszünk majd te meg én,
karjaidba zársz majd úgy, mint annak idején.
És ha eljő a reggel,
többé nem kelek fel.

Boldogság, nyugalom, szeretet ,
álmom-e helyre vezetett. ...

Mint egy vén rozzant ladik van, hogy megfeneklik az idő,
és ránk telepszik a múlt, fájó emlékeink fölénk nő,
mint hajszában feltüzelt vadász mely trófeára éhes,
ha megpihenünk kíméletlen lecsap, gyanútlan lelkünkbe tépdes.

Hétköznapi életünk örök vesszőfutás amíg szüntelen menekülünk,
rohanásunk közepette nem árthat úgy nekünk, ...

Gyengeségünk mindig az elérhetetlenre vágyni,
álmainkkal szabadon a fellegekben szállni.
Vágyálmok, melyek erőt adnak nekünk,
bennük talán boldogságot keresünk.

Soha nem szabad lemondani róluk,
még akkor sem ha jól tudjuk,
valóra talán sohasem válnak,
örökké csak a fellegekben szállnak.

Budapest. 2004.11.27.

Még bennem él egy gondolat,
mi kínoz és egyre csak fojtogat.
Még érzem a csókodat,
érzem kezed mi simogat.

Még mindig hallom a hangodat,
mely egyre csak engem vádolgat,
hogy én tettem azt mit mondanak,
hogy vége van elhagylak.

Pedig hidd el mind hazudtak,
irigységből engem vádoltak,
azért, hogy bántsanak,
hogy többé ...

Gondolj bele, hogy rég nem láttál valakit,
és közben elképzeltél róla valamit,
hogy álmai őszinték és mindig boldogan,
békésen él valahol, szíve gondtalan.

Meghitt tudatlanságodban nem is sejted,
félelmetes gondolataid mélyen magadba rejted.
De ő közben a poklok poklát éli át.
Ha dönthetnél te vajon tudni akarnád?

Budapest. ...