Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pogány Géza verse

Beküldve: 2024.04.22.
Ennyien olvasták eddig: 482
122 
Árnyak
Mint egy vén rozzant ladik van, hogy megfeneklik az idő,
és ránk telepszik a múlt, fájó emlékeink fölénk nő,
mint hajszában feltüzelt vadász mely trófeára éhes,
ha megpihenünk kíméletlen lecsap, gyanútlan lelkünkbe tépdes.

Hétköznapi életünk örök vesszőfutás amíg szüntelen menekülünk,
rohanásunk közepette nem árthat úgy nekünk,
fáradt kiégett utunkon ám ha egy kicsit is megpihenünk,
árnyaink ránk találnak, akaratlan is vissza emlékezünk.

Árnyaink a múltból vissza vissza járnak,
hívatlan vendégként gyakran ajtónkban állnak,
menekvés helyett meg kell tanulni ezzel együtt élnünk,
vagy idővel az őrület groteszk vigyorával kell majd szembe néznünk.

Budapest. 2006.03.01.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére