Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1153 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
267 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1127 
1075 
1098 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1127 
1211 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

108 
A kétarcú...


Barátom, Sándor kisfia kitartóan
fürkészte nagybátyjának marcona arcát,
aki egy idő után nem átallotta
megkérdezni őt, árulja el, mit talál

olyan érdekesnek. - A papa azt mondta,
neked két arcod van, én csak egyet látok
belőle, akárhogy kémlelem arcodat.
Sándor orcája ...
Olvasták: 303
Részletek
Az Ön versének a helye...
103 
Elmúlt az idő felettem is...


Jól nézel ki Pali, hallottam innen – onnan,
hajlamosnak tűntem elfogadni, \'ni, rajtam
kevésbé fog az idő vasfoga\'. Viszont ma
elbizonytalanodtam, mikor egy forgalmas

útkereszteződéshez értem, ahol is
észrevettem egy helyes kislányt, aki engem
nézett. – Gyere szívem, átvezetlek az úton!
A ...
Olvasták: 373
Részletek
204 
Elegem van a világból
Eme világ nagy zajából.
Elegem van az emberből
Eme emberi eszmékből.

Nem engedem, hogy a világ elől csak úgy elfuss egyedül,
Mert itt van ő, az igaz barát, ki veled együtt menekül.
Önző módon megvéd téged, és ha bolondságot cselekszel,
Jó útra visz, veled harcol, és leszámol az ellenséggel.

Ezen Földön ...
Olvasták: 551
Részletek
102 
Nagyon jó így és...még jobb lesz, ha feleségem leszel




Nagyon jó így, hogy vár rám valaki,
gyöngén fúj a szellő, ragyog a ...
Olvasták: 422
Részletek
124 
Visszakértél tőlem mindent...


Visszakértél tőlem mindent,
amit visszakérhetni lehet,
noha tudtad jól, sohasem
adom neked vissza a szívedet.

Belőlem fog hőn érezni
Téged, bárkinek a karjában
heversz, egyszer aztán egy napon
elragadlak, s lenge angyalszárnyam

a ...
Olvasták: 338
Részletek
213 
Csöndes fényben, ködös éjben,
az érzelmek erdejében járva,
akadtam kőre, s puha mohára,
zenélő szélre, lágy muzsikára.
Csendre, és néha magányra,
Ott hol van láng a télben.

Néha sötét volt, nagyon sötét,
Sűrű fenyves, néhol füves rész,
Valahol forrás bugyogott elő,
s volt fény is, olyan merengő.
Néha hűs ...
Olvasták: 606
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére