Gyűjtögetem emlékeim,
lassan, mint
ahogyan a
csiga megy.
Szép volt ami elmúlt?
Szebb már úgy sem lesz.
Ahogy nézegetem a
fényképeket,
imitt, amott morcosan
nézek vissza magamra.
Miért is véstem akkor
a fényképezőgépbe
sértődött arcom?
Ahol meg, mint a nap,
fényes a mosolyom,
kislányom karomban tartom,
később a ...

Halál, lehet neked ellent mondani?

Nevetve néz le rám:

Mit gondolsz, győzött-e már
valaki aki velem szembe szállt?

Csatát, talán nyerhettek már ellened,

a végső győzelem azért a Tied.

Hol állok én veled? Érzem, hogy közelegsz.

Én nem csatáznék, egyezkednék.

Amíg ég a gyertyám,
ne kínozz
Ha menni ...

Közönség és közösség


Akik csak bámulnak téged,
hogy mit hogyan teszel,
ők a: közönség.
Ám, ha segítenek neked:
...

Érzékenység



Szinte minden ember sebezhető,
merthogy olyan fájó lelki hatások
érik, amelyek érzékenységet
...

Amikor úgy gondoltam,
magam mögött hagytam
minden kacatot,
ám
a kikötőben a révész,
a láthatatlan,
megvárakoztatott,
hagyta röpülni a képzeletet,
hadd
sóvárogjon a szememben
a meleg étel.
Élvezni akarta
a korgó gyomrom,
de én révészestől együtt
felfordítottam
a csónakot.

Lassacskán felkel a Nap. Fénye szétárad a tájon.
A tél úgy látszik, már elmúlt, bár jelen van még itt-ott
a kertben, a még alvó bokrokon, a sok kopasz ágon.
Ámde a közeledő tavasz terül szét a világon.

No, de új kikelet jön szívet töltő új reménnyel,
a természet megújuló szép fényeivel.
Az egész táj tele a tél ...