Szeretném feledés homályába burkolni
múltba kövült volt-létedet,
rá gondolok, megremegek,
emlék-fátyol őriz nekem,
pedig
azon az őszön
elrejtettem.
Megtalálnám, mit éreznék?
Megbánással semmire sem mennék,
maradjon elsiklott életem felett,
nincs menekvés,
mégis
neszek kukucskálnak kíváncsian,
láthatatlanul is ...

Arra születem én,
a dobpergés szürke ütemén
eltüntessem a tegnap tetemét,
hullámzó vizeken,
veszélyes kövek között
sebesen evezzek.
Arra születem én,
küzdjek kenyérért,
betevő falatért,
tavasszal reméljem
lesz segítségem, aki
átvészeli velem
a hóval befújt ablaküvegem,
ám arra születtem én
hónom alá ...

Öröm. Ezt látom a szemedben,
Ha tekintetünk összeér,
Mikor selymes hattyú kezed
A pufi arcomhoz hozzáér.
De szerelmet érzek benned
A lelked mélyén,
Ha ajkunk csattan, de enyhén,
S a homlokunk simítja a másik fejét.
Tudod, én nem leszek az
Ki ujját s tenyerét feszítve
Érzelmek nélkül valaha megütne,
Hanem olyan ember ...

Minden nyelvhez
tartozik egy kultúra.
Soha nem volt az idegen-
nyelv tudásnak akkora
gazdasági, ...

Hogy mit látok - hallok,
az szinte attól függ,
hol állok, illetve,
hogy ki vagyok. Eskü

alatt vallom, én nem
félek az árnyaktól,
...

Rettegtünk az orosz (szigorlat)
vizsgától a főiskolán, aki
csak tehette még az utolsó
pillanatokban is magolt, én bármit

megadtam volna a jó vizsga
...