Beszélgessünk jó anyám,
itt állok magamba roskadva sírodnál.
Áruld el nekem, kérlek
amikor odaálltál az elé, kinek
\'Kezében vannak a föld mélységei,
és övéi a hegyek csúcsai\',
féltél-e, vagy elmondtad
mennyit szenvedtél,
érettünk küzdöttél.
Most is érzem jelened,
fogod gyengéden kezemet,
mint amikor lázasan ...

Vágyak feneketlen
katlanában égek,
a mindennapok
szürkeségei felett.

Sötét sikátorok
szerelmét
ördögi vigyorral
megvetem,
irigylem;

Ellopom a liliom
halálos illatát -
a múltam asztalára
lehelem.

Sejtelmesen
körvonalazódik
a megtépázott
én-lelet.

Égbe futó örömsugár
Régen volt, de jól emlékszem,
kitisztítottam cipőmet,
kitettem az ajtó elé,
Mikulás botoljon belé.

Cipőmből a gyermeksírás,
égbe futó örömsugár.
Anya lettem, olyan szépség,
amilyent nem éreztem még.

Picike volt a kislányom,
nekem legszebb ajándékom,
fekete haj, hunyorgó ...

Régi vágyam teljesült, kineveztek
igazgatónak. \'Kell egy jó titkárnő!\'
villant agyamba, igényem jeleztem
környezetemnek. No lám, most itt áll ő,

a titkárnőjelölt előttem. - Kedves -
szólítottam meg a mutatós hölgyet,
- megmutatná az ajánlólevelét?
- Persze,de mi lesz, ha benyitnak közben?

Barátom, Sándor kisfia Ákos
felkiált az apjának, hogy most lopják
el az autójukat a házuk
elől. Sándor mérges: - Ne bolondozz már

...

Régen volt, de jól emlékszem,
kitisztítottam cipőmet,
kitettem az ajtó elé,
Mikulás botoljon belé.

Cipőmből a gyermeksírás,
égbe futó örömsugár.
Anya lettem, olyan szépség,
amilyent nem éreztem még.

Picike volt a kislányom,
nekem legszebb ajándékom,
fekete haj, hunyorgó szem,
Mikulás-hozta gyermekem.