Te voltál, aki fájdalmak és örömkönnyek között a világra hoztál,
aki ezer meg ezer napon és éjszakán át, csak értem aggódtál,
aki tudtál minden kimondatlan óhajt, kívánságot,
aki szelíd tündérmesévé változtattad a félelmekkel teli, ijesztő vad valóságot,
és aki úgy adtál, hogy sose vártad meg a kérő szót,
szívedből, lelkedből örökké sugározva a sok-sok jót.
Te voltál, aki ha kellett, velem örültél, vagy velem együtt sírtál,
s ha néha megbotlottam, nem zsörtölődtél, csak segítő kezet nyújtottál.
Ennyi sok eltelt év után én is anya és nagymama vagyok,
s példaképként az arcod, ma is a szívemben ragyog.
Bár igyekszem tenni a dolgom, próbálnám olyan jól, mint te,
de azt a titkot, ami benned van, nem tudom megfejteni sem én, sem senkise.
Őrizd a titkot és csak varázsolj, varázsolj, varázsolj vele,
hogy még sokszor mondhassam; hála és köszönet érte.