Laza porcukorként fedi az esti tájat
a fehér hó, amelyen a komor, kopasz ágak
némán mutatnak az éji égbe sötét utat.
Csend van. Hófelhők takarják a csillagokat.

A házak fényes ablakai e tájra néznek,
majd lassacskán kihunynak mindenütt a fények
és átadja magát a világ a téli éjnek,
a csendes éjszaka pihentető békéjének.

A nagykönyvtárban kiválogatok

egynéhány remekművet, Radnótit

még keresem, és válaszolgatok

a könyvtáros srácnak. - Ritkán adódik



alkalmam olvasni jó verseket,

ámde most biztos lecsillapítom

a szépirodalmi éhségemet.

(Meggondolom magam, kijavítom



állításomat.) - Nos, az ...

kiléptél képzeletem ajtaján
porhüvely lett testem, ér
Elmentél hozzájuk vírusos tífuszt
adtál szeretteidnek
emlékeznek majd rád
viszolygó lesz és üres

beleptél egy szárnyas ajtón kifele nézel
magadból ujjad vérző húsba vág
a világ fekete és arany
a naplemente lilás ködben könnyezik
nincsen szemed csak szád
de az ajtó ...

Kilenc évvel ezelőtt még volt Édesapám!
Kilenc évvel ezelőtt még élt Édesapám!
Kilenc évvel ezelőtt még ő fogadott engem,
Amikor a Györöki pályaudvarra

Vonattal megérkeztem.

Kilenc évvel ezelőtt még vállamra tette kezét,
Amikor apát és fiát együtt fényképezték.
Kilenc éve beszélgetett utoljára velem,
Kilenc éve nem ...

hiányod úgy sikít lelkem mélyéről
mint rab-Nap, ki esőrács mögül leskel -
lajtorján hoználak le ég kékjéből
hogy szemed éhén ismét repülhessek

halandó vagyok, taníták Istenek...
vajon kell-e hinnem teljesen szavuk? -
nyomodban járva a Végzet sistereg
és megkövült szívet szül cáfolatul

bársonyzsinór hullott ölembe ...

Élvezem az életemet, mert szerencsére
van egy társam, akivel ezt az élvezetet
megoszthatom. Mindig arra vágytam, egészen
fiatalon is: szeressenek. Éjjelente

megjelent álmaimban, kire vágyakoztam,
ki előbb kedvesem, később életem társa
lett. Nincs más, nem akarok más gyönyört, valóban
csak, amit tőle kapok. Bűnöm, vétkem, hála
...