A barna rögökön a napfény játszik.
A kertben a szél élénk dalt dudorászik.
Bár a kertet ásó izzadságban ázik,
de meg sem áll az est beálltáig.

A barna rögökön egy-két árny látszódik,
mert a közelben madarak röpte látszik.
Az ember most mégis megáll, fellélegzik
és tovább dolgozik most már tényleg estig.

Derűs fényét szorgos kézzel
a tájon bőven szórja széjjel.
Elűzve az éj sötétjét
ígéri az új nap szépségét.

Most már minden fényben fürdik
a fáktól a fűszálakig.
Telik az élet új reménnyel,
az új napnak új szépségével.

Talán akkor lesz olyan ez a világ,
Mikor mindenki elmond egy imát,
Nem csak azokért, akiket szeret,
Mert a béke csak ebből ered.

Hont adni a hontalanak,
S látni őt boldogabbak.
Talán, eljő ennek is az ideje,
Mert bennünk lakik az ereje.

Az erő, változtatás erejéé,
Hogy világunkat tegyük széppé.
Elfeledni a sértéseket ...

A világ roppant érdekes, izgalmas


hely az életvidám lélek számára,


ilyen kedélyes - derűs ember lennék én is,


ámde azt tapasztaltam nemegyszer, hogy válságba



csöppenek akkor, amikor ...

Illatos virágokat terem a kertszeretete,
a kertszeretete szép szívének a vetülete.
Reménykedik az alkotásuk létrejöttében.
Alkotásuk? Hányan vannak itt tulajdonképpen?

A Természet és Ő. Ketten szoros egységben.
A kertész és a Természet! Ők együttesen.
Igen! A kertész alkot, dolgozik kinn a kertben,
a Természet meg szerte a ...

Hagytam szabadon
látóhatáron repülni.
Nem zsinegeltem össze
törékenynek tűnő szárnyait.
Felnézek a csodálatos
a ...