A lélek szin te kinyílik. Szárnyal a dal, szárnyal a hit.
Az őszinte ajaktól egyenest a szomjas lélekig!
Tiszta, őszin te érzéseket visz embertől emberig.

Nagy a felelőssége annak, ki érzést, szívet ad,
szomjas lelkület az, ki ilyet vágyón fogad.
Ezért nagy a felelőssége annak, ki hitet ad!

A szomjas növény az életető víz nélkül ...

Különös hír, hogy lemondott a pápa.
Tűnődöm: jobb, ha börtöne imája
lesz már csupán, és nem kínozza, ébren,
Őt a valóság trónszék-börtönében?
Jobb így neki, - és jobb-e a Világnak?
Kulisszák mögött annyi mindent áthat
érdek-beszéd és kenetteljes ének, -
s ferde mércék hányszor hamisan mérnek!
Címeres falak között sokat ...

Két idősebb szivar ül mellettem

az orvosi rendelőben, csendben

figyelünk a sorrendre. Egyikük

kezébe temeti az arcát, s rendkívül



hangosan zokogni kezd. A másik

megkérdi: - Hát maga miért sír?

- Vérvizsgálatra jöttem, meg fogják

szúrni az egyik ujjamat. Erre most már



ő is elkezd zokogni. ...

Izzad, izzad a hóember.
Tócsa mellette mint a tenger.
Feje olvad, teste csökken.
Eltűnik Ő a nevdves földben.

Két karja két söprű.
A hóember teljesen eltűnik.
Helyette a földön tócsa fénylik
a partján két söprű díszlik.

Egy nap volt csak a hóember élete
és a felmelegedés lett a végzete.
Életének két söprű az emléke
és ...

Ahogy olvasom nagy költőink

verseit, érzem, mily gyönyört, kínt

éltek át régen. Örökszép szavaik

fülembe csengenek, tavaszig



simogatják lelkemet. Testem

is vágyja a szerelmet, bennem

a szenvedély olyan gyümölccsé érik,

amelynek idénye lesz télig...

Nekünk, embereknek
mérhetetlenül nagy
szükségünk - igényünk van
az emlékeinkre,

merthogy azok tartják
távol a szürkeség,
a jelentéktelenség
fenevad ordasát...