Záporozva esik, komor az ég.
De hosszú e langy tél, a tavasz de messze még.
A tócsákra újabb cseppek egyre sűrűbben cseppennek.
Jöttükre a vízhullámok körkörösen szétrebbennek.

Záporozva esik, komor az ég.
De hosszú e langy tél, a tavasz de messze még.
A tócsákra újabb cseppek egyre sűrűbben cseppennek.
Jöttükre a vízhullámok körkörösen szétrebbennek.

A medve, a róka és a nyuszika

kártyáznak az erdő szélén, ultiznak.

Egyszer csak megszólal a barnamedve:

- Mondjátok, elment teljesen az eszetek,



ha még egyszer észreveszem - ezúttal

nem viccelek -, hogy valaki egy újabb

trükkel próbálkozik, annak én péppé

fogom verni azt a sunyi, vörös képét!

Szemeidből sugárzó égi fény!
Jöjj, jöjj, áradj hömpölyögve felém!
Kérlek, hogy csak Te légy mindég enyém!
szemeidből sugárzó égi fény!

Szemeidnek szépsége a jele,
az ég lelkedbe írt üzenete.
Szövegével lelked írta tele.
Szeretet szava az üzenete.

Jó volna olyan magyarokat látni,
akikkel idő jöhet el, szabad,
s remény, amilyet negyvennyolcban égig
lobbantott fel gyönyörű pillanat.

Igen, igen, de hol van az a zászló, -
és hol vannak méltóképp magyarok?
Itt is, ott is a múltat hamisítók,
s a kétfejű sas megszaporodott.

Magyarok? Nézz e pusztuló világra!
Milyen hiába e tájon a ...

Barátom, Sándor újabban

újságot olvas, amikor

otthon ebédelnek. - Juj, Satya,

mondd miért lapozod a hírlapot



az asztalnál ebéd közben

mostanság ? - kérdezi a szép

párja, Éva. - Hát égő lenne

látnom, mit eszem - morogja a férj...