A nyugató csend e szép tájon áthatol.
A zaj csak valahol a lelkemben zakatol.
A Nap gyenge fénye a tájon szétterül,
a csendben jól esik itt lenni egyedül.
de a gondolat e csenden mégis áthatol.
Zaj itt kint körülöttem sehol.
A tájban mégsem vagyok teljesen egyedül.
A lékel húrja bennem verssé szelidül.

Mosakszik a cica egy bokor tövében.
Napozna egy szürke kutyus az udvarnak szélében,
de a Nap már nincs ereje teljében,
így a kutyus csak reménykedhet a Nap melegében.
Mivel tiszta már a cicabunda teljes egészen,
a macska már tovább andalog az ősz gyenge fényében.
A fáradt Nap bágyadt fénnyel hűvösödőben
változik még sötétebbé az őszi ...

Szavak értelmét butaság, önérdek
megmásítja. S mikor egymásra néznek,
külalakra teljesen azonosan:
egyik mennyet hisz ott, ahol pokol van,
vagy a pokolnak hirdetettben Éden
bölcsője ring egy álom-messzeségben.

Gondold csak el! Hányszor hitted HAZÁDNAK
a szót, mely később felgyújtotta házad,
vagy állatként a pusztulásba hajtott..
Emlékezni ...

A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?

Eléje perdül hát - gyorsan
mielőtt eltűnne -
nyissunk együtt tánciskolát,
te kicsi Szél-Tünde!

Madársereg tolla borzong,
jót ez nem ígér,
mert ha együtt ropnak táncot,
jaj, az forgószél!

Most a szellő beöltözik
sötét ...

Egyetlen csók, mit az ajkamra lehelsz.
Egyetlen csók , mire a szíved szerelemmel felel.
Egyetlen csók, mitől számomra megszűnik a világ.
Egyetlen csók, mire mindennél jobban vártam már.

Huszonöt szál gyertya kétszer,
két tortán áll, mint szép ékszer,
a sors mindent megtervez,
így is, úgyis ötven ez.

Rózsák! Kétszer huszonöt szál,
az ötvenes kikukucskál;
tapsol a sors, és jelez,
így is, úgy is ötven ez!