Kevés dolog súlyt annyira le engem,
mint amikor tétlenül kell szenvednem!
Ravasz, gonosz kór támadta meg a testem
és amikor már azt hittem, hogy én győztem,

akkor alattomban újra támadott
és okozott sok nehéz éjt és napot!
Íme, most itt fekszem és reménykedem,
hogy én győzök a támadó betegségen!

Igen, igen.. habár utam töretlen,
világszélen, valótól összetörten
állok, felettem varjak éhes árnya,
s egy sötét ország a múltját gyalázza,
handabandázik, jót hirdet ki rossznak,
s rosszat jónak.. Akik hazudnak: lopnak,
szavakkal is (nemcsak tettel!), gnóm eszme
gonoszsága becsületes szemekre
villan, megvadul fenyegető szélben
szolgává tett ...

Óh, szeretnék újfent szerelmes lenni,
hogy szeretném, ha újra szeretnének,
lehetnék valakié, kiért tenni
tudnék, kinek szívem adnám.

Remények halnak el utoljára, feledni kell
csalódásom. A baj csak ott kezdődhet:
a szerelmet nem lehet keresni, mert
szerelemmel csak találkozni lehet…

Lopakodik már a cica,
alamuszi a kis buta.

Ide-oda sunyin lépked,
ebből-abból csak-csak csípked.

Történhet ám bárhol, bármi,
nem mer a mérlegre állni!

Pedig a csipegetésnek ár a van,
cicuskának egyre nagyobb súlya van!

Mégsem bánatos a sunyi,
oson tovább torkoskodni!
.

A nyári kertben
a nagy melegben
a szél se rebben.
Pompázhatna a virág még szebben,
de csak kókad a nagy hőségben.
Vihar érződik a forró légben.
Szürkülő felhők gyűlnek az égen.
Ha netán eső jön e szélsőségben
vízzel áraszt mindent egyvégtében.
A vízár az nem hiányzik senkinek.
A szürkülő felhők gyűlnek.

Micsoda éjszaka volt…
A linkóci férj reggelizés
közben bocsánatkérő arccal
fordul a csinos nejéhez: - Miért
gondolod, mondd, hogy én, az angyal

fickó, tegnap nem voltam józan,
amikor hazajöttem? - Egyem
meg a lelked drága Sándor, azt
akartad, hogy a kanárink, meg
a kakukkos óránk táncolva,
egy nagy duettet énekeljen…