Fáradt keze könyvet dédelget.
Szemei isszák a betűrengeteget!
Szomjazza a tudást, a vágyja a szót
a bölcset, a jót, a vigasztalót.

Asztala mellé támasztva a botja.
Bicegő járásban azt támasztja.
Szemüvege némán kerül a tokba.
Fáradt keze a tokot bekkatintja.

Lassan feláll. Pihen, sétálgat egy kicsit.
A könyve témáján még ...

A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le ...

Az újévi fogadalmak betartása

mindinkább felemésztik lelkem, észlelem

ugyanis, mekkora gondot is okoznak,

ha állhatatosan kitartok mellettük.

Félek, lehetetlenség lesz élni velük...

Nőnap és Húsvét. Két ünnepet termett
ez a március. Utam elvezethet
az ifjúságba, s vissza. Fényből oltár,
Szépség, Csillag, Jóság, mind vagy, és voltál.
Nem ismertelek még, de a szívemben
a gyermekkortól Hozzád igyekeztem,
Hozzád, a Lányhoz, kit a dombok messze
el-elkísértek kitárt végtelenbe,
míg este jött, szívhez simuló ...

Ah! Mennyire varázslatos dolog
Elhagyni egy mogorva országot
Párizsért.
Párizs szép
Ahol is egy nap alatt meg lehet
teremteni az igaz szerelmet.




Voyage à Paris (Guillaume Apollinaire)


Ah! la charmante chose
Quitter un pays morose
Pour Paris
Paris joli
Qu\\\'un jour dût créer l\\\'Amour.

A Nő a legcsodásabb lény a földön,
varázslatos, ezernyi arca van.
Ha kell komoly, vagy épp komolytalan,
de foglyul ejt a szíve, mint a börtön
vigyáz reám, s míg büntetésem töltöm,
nem érzem mégsem ott rabnak magam.
A Nő a legcsodásabb lény a földön,
egy ősi misztikum sok emberöltőn.
Hiába annyi könyv, mind hasztalan.
Az élet nélküle ...