Elgondolkodom. Mily nagy mélységekbe megy a gyűlölet,
az a gyűlölet, amely az ölés mélységébe vezet?
Mi a különbség az égbeemelő szeretet és a pokoli mély gyűlölet között?
Ez t csakis az tudja igazán, ki mindkettőbe életében már beleütközött?

Nem lehet a szeretetet hazudni,
de a hazugságot meg lehet únni.
Hazudni a szeretetet nem lehet,
mert a hazugság megöli a szeretet!

Emőkével, a szőke nővel
közli a postahivatalnok,
még egy bélyeget kell tennie
a borítékra, mert túlsúlyos
a levél. - Mondja, attól könnyebb
lesz? - kérdezi a hölgy, túlbuzgón.

Az igazat megvallva, soha,
de soha nem aggódom,
nem is nyugtalankodom,
nem is emésztődöm a miatt,

ami elől el kell rejtőznöm,
én arra tartogatom
aggályom, szorongásom,
ahová el kell menekülnöm...

Óh, míly szépséges fénnyel ég
fejünk felett a méla hajnali ég!
Keletről a felkelő Nap korongja
a tájat sárga szalaggal bevonja.

Minden alszik. Minden mozdulatlan.
A táj néma, merev nyugalomban.
Vagy mégsem? Egy vadgalamb búg távolabb.
Egy villamos zörög jó hangosan.

Ébred a tájék. Jön a reggel.
Egy új nap jön gonddal és ...

Anno volt egyszer egy
nívósan - szellemesen
író, különc ember,
aki nem is sejtette,
amikor a műveit
papírosra vetette,
hogy valamikor majd
Shakespeare lesz belőle...