A medve, a róka és a nyuszika

kártyáznak az erdő szélén, ultiznak.

Egyszer csak megszólal a barnamedve:

- Mondjátok, elment teljesen az eszetek,



ha még egyszer észreveszem - ezúttal

nem viccelek -, hogy valaki egy újabb

trükkel próbálkozik, annak én péppé

fogom verni azt a sunyi, vörös képét!

Szemeidből sugárzó égi fény!
Jöjj, jöjj, áradj hömpölyögve felém!
Kérlek, hogy csak Te légy mindég enyém!
szemeidből sugárzó égi fény!

Szemeidnek szépsége a jele,
az ég lelkedbe írt üzenete.
Szövegével lelked írta tele.
Szeretet szava az üzenete.

Jó volna olyan magyarokat látni,
akikkel idő jöhet el, szabad,
s remény, amilyet negyvennyolcban égig
lobbantott fel gyönyörű pillanat.

Igen, igen, de hol van az a zászló, -
és hol vannak méltóképp magyarok?
Itt is, ott is a múltat hamisítók,
s a kétfejű sas megszaporodott.

Magyarok? Nézz e pusztuló világra!
Milyen hiába e tájon a ...

Barátom, Sándor újabban

újságot olvas, amikor

otthon ebédelnek. - Juj, Satya,

mondd miért lapozod a hírlapot



az asztalnál ebéd közben

mostanság ? - kérdezi a szép

párja, Éva. - Hát égő lenne

látnom, mit eszem - morogja a férj...

Jó barátnők izgatottan – vidáman csevegnek,
az egyik szépség meséli: - Remegek
még most is, képzeld el, modellt álltam
egy festőnek. A másiknak leesett az álla.

- Tényleg? - Igen, mégpedig aktot, már meg is van a
kép címe is, nos, eléggé bizarrnak
tűnik: Éva és a kígyó. - Nincs nálad
szerencsésebb nő, de mondd, Évát kiről ...

A lélek egy hatalmAs ország.
Polgárai mi maguk vagyunk.
Sok-sok széles útján
tétován bandukolun k.

Létünk útjain
együtt megyünk.
Lelkünk útjain
sorsunk van velünk.