Hímes tojások tánca,
visszacsillog az emlék..
..és fent a kék kezektől
mint nyílt ki Végtelenség!

Hímes tojások tánca
szívdobbantó színekkel,
ígért világod hol van,
ahol szabad az ember,

ahol szabad az ember,
és vigyáz a szívekre,
s villanó vizet csókol
a táj tavaszszerelme?

Hímes tojások tánca,
Te elfeledett ...

A nád a szélben bólogat.
A fény a tóhoz tör utat.
Horgász a botja mellett kutat.
Ott kinn a parton még sokan napoznak.
Örülnek a szép koraőszi napnak.
De vonulásra gyűlő ludak gágognak.
Az ősz még nem adja jelét a lombokban,
ám már érezzük eljöttét a gyengülő napban.

Mottó:

\"A becsület olyan, mint a gyufa, csak egyszer lehet felhasználni.\" - Moldova György




Valami olyasmi dolog
a becsület, amely eltűnni
látszik, mit nem lehet elnyűni,
de vigyázni kell rá óvó

tekintettel, hisz olyan, mint
a jégcsap, ha egyszer elolvad,
nincsen többé és akkor oda
a megbecsülés, a presztízs…

A táj nyugtató csendjéből egy falu bújik elő.
A táj zöldellő szépségéből egy kis híd jön elő.
Egy folyó, a Tápió bújik a nádasba szelíden.
A környék szépsége élményként marad a lelkünkben.
Így él, így marad meg örvendező lényünkben.

Kicsi parasztház áll a falu szélén szelíden.
A Nap a tetőgerincén lágyan megpihen,
majd lesiklik ...

Két autó között próbál parkolni

egy szőke nő. Megindul hátrafelé

és bumm! A mögötte álló nagy Polskit

telibe trafálja. Utána se néz,



mi történt, megindul előre és bumm!

Az előtte álló kocsinak koccan.

Egy férfi látja a jelenetet. - Hú,

mondja, Ön csak hallás után parkolgat?

A rádióban más verseit hallgatom,
de soraiban saját gondolatom
zúgását, létezését, tényét látom,
amíg az idegen sorokat hallom.

De idegenek-e azok a sorok,
melyekben saját lelkem belehallom?
Nem! A költészet egységes fogalom
testben, lélekben az egész világon!