Egy vadonatúj Mercédest szeretne

ajándékozni egy befolyásos ember

egy politikusnak. – Óh, szó sem lehet

róla! – utasítja vissza, reszketve,



a politikus. – Ez megvesztegetés

lenne. Erre a nagy ember: - Szerencsés,

mert eladom Önnek ötezerért. – Ez

már mindjárt más. De, akkor kettőt kérek!

Életutam végéhez közeledve
sem élhetek visszafelé, senki sem
élhet így, előre kell tekinteni, mert
ott van a jövő. Összefogás nélkül nem

lehet változtatni, emellett legjobb
ebben az, hogy a változás a remény
rokon értelmű szava, szinonimája,
és általa sok ember újabb esélyt

kaphat. Együtt sem kell mindenáron
a ...

A Húsvét álma furcsa lélekálom.
Együtt van benne szépség, félelem, -
de szépségénél félelme erősebb:
kereszt kiált át dőlő életen.

Kis bűneinket jó volna levetni,
Bűntelenek, - de a vétkes világ
nem engedi! Száll, száll a lelkek álma,
lent ragyognak üveg-litániák, -

de Feltámadás? Szín színnel vitázik,
s könnycseppeken ...

A megengedő szerény

lelket sejtet (szóljon

akár mentegetőzésül),

a megbocsátás igen értékes erény,

de mert szembetűnően olcsón

mérik, (semmibe sem kerül),

ezért az ember kevély,

ostoba jellemére folyton -

folyvást fény derül...

Hímes tojások tánca,
visszacsillog az emlék..
..és fent a kék kezektől
mint nyílt ki Végtelenség!

Hímes tojások tánca
szívdobbantó színekkel,
ígért világod hol van,
ahol szabad az ember,

ahol szabad az ember,
és vigyáz a szívekre,
s villanó vizet csókol
a táj tavaszszerelme?

Hímes tojások tánca,
Te elfeledett ...

A nád a szélben bólogat.
A fény a tóhoz tör utat.
Horgász a botja mellett kutat.
Ott kinn a parton még sokan napoznak.
Örülnek a szép koraőszi napnak.
De vonulásra gyűlő ludak gágognak.
Az ősz még nem adja jelét a lombokban,
ám már érezzük eljöttét a gyengülő napban.