Kíváncsi zöld, s szirom, fehér,
s míg kékarany köntöshöz ér
fura táncú felhőalak, -
lent nyíló virágpillanat.

Szirmán két évszak: ég a hó,
a tél tétován távozó,
s lobbanni kész másik világ
tükrén már láng-cseresznyefák.

Kíváncsi zöld, s szirom, fehér, -
kérdezitek: hűség mit ér?
Sokszor semmit, nekem sokat.
Víz ...

Minden népben sok minden kigyúlt hitben, -
vagy parázslóban. Figyel ördög, s isten
a lelkekben. Nem tudod mi a lélek?
Én sem. Forgását mégis érzem. Érzed?
A nép összetart, s maga ellen harcol
a bonyolultban. Tanult sok kudarcból?
Nem engedte: részben saját hibája,
s azok sem, kiknek haszna lett a kára.
A nép? Van és nincs. Paradoxnak véled?
Ha ...

A család meg a szeretet,
amely otthon körülvesz engem,
a legnagyobb becs, nem feledve,
nálunk a szeretetet nem

a szavak, hanem a tettek
bizonyítják. Feleslegesek
a szólamok, semmit sem érnek,
elreppennek, mint szeptember

végén az őszi szél. Tiszta
szívből fakad a szeretetünk,
melynek nincsen semmi szabálya:
szívünk dönt, s mi úgy ...

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

Faág roppan a ligetben,
madár röppen fel ijedten,
elsuhan, szétnéz a parkban,
pihen a barna avarban.

Bokor környékét bejárja,
élelmet kínál a nyárfa;
bukfencet vet a pajkos szél,
fusson már el a karcos tél!

Természet, amit szertehint,
madárka rálel, feltekint;
kis szívét boldogság járja,
dalából kicseng hálája.

Emese leányom kérdőn, először
az anyjára néz, utána rám. Többször
ide – oda vált az okos tekintete,
végül is felém fordulva teszi fel e

kérdését. – Apu, mondd, miért pont anyut
vetted el feleségül? Jé, most magunk
között vagyunk, ez magas labda. – Édesem,
még Mesi is ezt kérdezi, nem érdekes?