A házak méla, szürke ködén fáradt, unott fény szűrődik át.
A járdán némán lépkedek.
Az agyam szó nélkül látja a jövőt, a tegnapot és a mát.
Az égen szürke fellegek.
Szabadon úsznak az égen ide, s majd azután tova. Előttük nincsen gát.
Céltalanul csellengek.
Lám egy tócsa, s benne két veréb mossa magát.
Láttukra elmerengek.
Ám az ...

A morózus, hetven éves
körzeti orvosnál, rémes
nyávogó hangján szólal
meg a kényes asszonyság: - Óh, jaj,

a szívbaj ellen Ön mit javall,
kedves doktor úr? – Fiatal,
jóképű orvost, asszonyom,
ha lehetséges, azonmód!

Mondd ember, mikor ismered fel,

hogy egyes cselekedetek

elmulasztása semmi esetre

sem lehet kisebb vétek, mint némely

bűnös tett elkövetése.

Mondd, miért siklunk el felette?



(Köszönettel tartozom E.P. - nek!)

Sok évet bírtunk ki együtt jóban, rosszban,
víg madárdalban, gondok nyomásában,
szeretetben, bajok nagy csatájában.
Csak egy van, mi mindenkor erőt ad:
egymás kezét mindég erősen fogva
járunk az Élet útjain ide\'s tova
Útmutatónk a közös, szép Élet maga!
Halász István
Budapest, 1996. augusztus 06..

Tény: kifosztottak minden oldalon.
Idősíkom lassanként elhagyom.
Lökdös a szél ingó lépcsőkön át.
Szemem figyel, benne szomorúság.

Szemem figyel, és szemem figyelem.
Figyelő szív suhan át szívemen.
Lélek figyel testet, lelket a test.
Akiben szív van, mindig rajtaveszt?

Gondolat, vers más világot teremt?
Vagy világot figyel, ...

Az igazságra hamarosan mérges
ki a szerzés ördögbőr köpenyéhez
hozzákap, s máris fut belé az áram:
- Csalj, lopj, hazudj! Nézd, most ilyen világ van..

Ilyen világ van. Letagadja, persze,
a tolvaj azt, hogy egyetlen szerelme:
pénzhatalom. Ha kell, kirakja akkor
érdek-útját új paragrafusokból
a közvagyonhoz. Ilyenek felednek
volt csillag-utat. ...