Szárnyban panasz
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.

Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,

de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.

Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?

Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, ...

Távozó télnek búcsúszót kiáltott
a hóvirág, s földből felhozott álmot
kínált szirmain rigóhangos égnek.
Rügyek csodáltak felhőcsend fehéret.

A tájat jártam, elbúsult varázsló,
mert jól tudtam: tavaszi lélekzászló
lobog, ellobban, múló minden ének, -
Szépségről csak pár fénypercig mesélhet.

Egy nyúl futott, vitte négylábú ...

Bágyadt fény a fákon átoson
s téli ősz telepszik szét a városon.

Minap, barátom Sándor berontott

a főszerkesztő irodájába

s ráborította az asztalt (főnök sokkot

kapott a támadástól), egy kollégája



a nyomában rohanva megbotlott,

beverte a fejét, az orrából folyt

a vére, ámde hidegvérrel így szólott:

- Sanyó! Csak vicceltünk, nem nyertél a lottón!

Enikő, a szőke nő
panaszkodik párjának:
- Ezt én nem értem, Jenő,
mi baja lehet e gyufaszálnak,

az istennek sem tudom
meggyújtani - füstölög
a szép hölgy -, de megsúgom,
tegnap még teljesen jól működött...

A rátartiság egyeseket
a nevetség tárgyává tehet,
míg másokat pedig megóv tőle,
még ha nem is teng túl az emberben
sem az önbecsülés, sem az önérzet,
sőt, ha nem párosul hetykeséggel sem...