Szélnem járja a tájat.
Nyugodt az erdő. Síri a csend.
Az égen őszi felhők. Sárga
avar idelenn.
A fák koronáin itt-ott még
vannak zöld levelek.
De az ősz harmata hajnalban
itt-ott már fel-feldereng.
Hidegek már a reggelek, de
a nappal még meleg.
A természet már nyugalommal várja
a közeledő telet.

Törött orrú Győző új esernyőt vett

s félt nagyon, hogy ellopják, így előre

írt otthon egy papírra szöveget

és amikor a kocsmában letette



az ernyőjét, a kis fecnit rátűzte:

„ Ez az esernyő egy bokszoló ürge

tulajdona, aki három perc múlva

visszajön.” Mikor indult haza, fura



ákom-bákom ...

Öltözik lassan a hajnal...
üde színt ölt magára,
csillag-lámpását eloltja
sötét felhő fátylába.

Harmat cseppje parolázik
a sóvárgó fűszállal,
óceán mély, fekete éj
táncot jár a homállyal

gyorsan oson a sötétség...
tágul a látóhatár,
madaraknak énekétől
életre ébred a táj.

Illatozik a fekete, ...

Barátom, Sándor hív telefonon:

- Képzeld, azt álmodtam, hogy úttörő

vagyok. Pali, őszintén megmondom:

irtó ciki volt. - Sanyó, túlpörögsz



már megint - majd hozzáteszem - én meg

azt, hogy két nővel vagyok. - De Paja,

mért’ nem hívtál át? - Én hívtalak, de

mamád azt mondta, Csillebércen vagy...

...

A házak méla, szürke ködén bágyadt, unott fény szűrődik át.
A járdán némán lépkedek.
Az agyam látja a jövőt, a tegnapot, s a mát.
Az égen szürke fellegek
szabadon szállnak ide, majd azon tova, előttük nincsen gát.
Lám egy tócsa, s benne két veréb mossa magát.
Szórakozottan elmerengek.
Ha az életben sok a tócsa, akkor nem mindenki lépheti ...

Lelkemben dac, és csend honol,
érzelmek lánca elsodor;
gyakran eltűnsz, mint esti fény,
mire a hajnal földet ér.
Múltunk nem térhet vissza már,
tündérmesékben hinni kár.

Elém hoz majd a képzelet,
őrzöm a szép emlékeket;
nem várok semmi új csodát,
nélküled indulok tovább.
Talán, ha egyszer visszatérsz,
lelkünk ösvényén ...