A kagylók csend-homokban
a víz elcsillogóban
partján a parttalannak
kőarc sötétje hallgat

az áldozati bárány
szőre ezüstös árván
elkésett kés tűnődik
felfájó szíve táján...

Tücsökhang-húr feszül meg pattanásig.
Szőlőlevélen kékség átvirágzik.

Álmos fürtökről lecseppenő fények
hívják a halkdongású messzeséget.

Jóllakott rókák sunyorognak félre
egy valaha-volt Ezópus-mesére.

Földeres kézben kukorica sárga,
kövérmosolyú fogsor-villanása.

Ujjhegyeken csukódó alkony-lepkék
várják ...

(A szöveg megzenésítése esetén a szerző értesítendő.)

Szép a cica, akár barna, fehér, fekete,
szürke, tarka, vagy bundáján rózsás szín-mese.
Kackiás a cicák bajsza, karmuk katonás, -
s olykor egy-egy kisegérnek a végállomás!

Minden cicán nagy szem, bájos, s mindnek pofija
azt mutatja: mily szeretni való a cica!
Mondjunk velük tréfás ...

Ember-bútorok. Bútor-emberek.
Árny-ujjhegyekről fénycsend elremeg.
Anyag-lélek és bús lélekanyag.
Egyesül sok siető pillanat, -

s mily gyorsan! de olykor, álomhibán
átcseng fehér szenvedély-porcelán,
majd huhogás hull süllyedt fák felett,
s megrázkódik rokkant ablakkeret.

Karosszékben, mikor senki sem ül:
bele a bánat fáradtan ...

Gyermekkorom egyik legszebb álma

volt, hogy régész leszek, Afrikában

ásatásokban, kutatásokban

részt veszek. A kis családomban



ezen persze nem lepődtek meg, mert

lazának és hanyagnak ismertek,

ámde megmagyaráztam Anyámnak,

Apámnak, a rendetlenség nálam

előnyökkel is jár ugyanakkor:

izgi ...

Napgyümölcsök édespiros színében
álommanók hevernek félig ébren.

Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.

Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.

Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,

csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...