Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

Olyan ösvényre tévedtem,
melyet még nem tapostam.

Gaz, virág, zűrzavar, álom.

Egymásba ébrednek
az ösvény képei.
Nem látszik rajta semmi,
de ez az út,
többször át kell menni,
hogy út legyen
s melyet megtalálok,
bármikor keresem.

Keresd az ösvényt,
lásd meg a rejtélyt, álmodat!
Taposd ki bátran
a köd ...

Nem kétséges, én is naponta

megvívom a hatalmas ívű

elképzeléseim, nagy álmaim és a

valódi események közötti ( kívül



s belül felemésztő) személyes

csatáimat. Álmodni szépet

a mennyországgal ér fel, az álomképek

teljesülését várni: a való élet...

Kérem, ne írjatok nekem
csupa - csupa nagybetűvel
e - mail üzeneteket, mert
bizony kiabálást jelent!

Felkelthetitek figyelmem,
ez igaz, de hihetetlen
nehéz így kibogozni,
mit akartok hangsúlyozni!

Mackó Döme ébredőben
barlangjából kijövőben
evés után lelkesülten
biciklitúrát tervezőben
utnak ered rögtön.
Figyelmezteti jó szülője,
hogy először az eredőben
kerekezzen körbe-körbe,
aztán tovább más helyekre.
Döme tanácsukat feledve
kerekezett ki nevetve
a forgalmas út testre
a forgalomra nem figyelve!
Arra jött a Róka ...

Nem fontolgattad, nem latolgattad

gondolataidban a szerelmet,

minek is mérlegelted volna, bajnak?



De, annak tüze perzselt szíveket,

erősen látszó szálak hasadtak

széjjel, s csak gyűjtötted a híveket.



Mégis egyre a Szüzet akartad,

helyette tolultak az egyebek,

ördögnek a lelked eladhattad...

...