Az ősz gyenge reggeli fénye
kertünk dús növényein játszik.
Szobánkból jó kinézni a kertre.
A kinti hűvös itt nem érződik.

Reggel van, csend és nyugalom.
Az ősz szépsége van a tájon.
A meleg szobából csodálom,
milyen szép az ősz e szép világon.

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádeszba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...

Nagybátyám üvölt a fürdőszobában.

- Az istenit! Ezzel a borotvával

még a nyakamat sem tudom elvágni!

A felesége nevetett. - Berágni

ezért butaság, beadok egy nagykést,

ne szenvedjél édesem, csak nyissz - nyassz s kész!

Gyöngy-szem, mely szempilládról
alázattal gördül arcomba,
szűzies mosolyod landol
testem minden hajlatán
s a cimborák hívó szava
nem zavar...
Fényburokba érzem magam!
Mikor nem számít semmi,
tündérfürtös alakom hozzád
simul, elnémít....
Talán még a kereskedő
sem talált egy ilyen csodára,
mely ennyire hatna rám.

Fényed ...

Gúzsban göngyölve
hajléktalanságában,
haldokló hang
riadtan rikkantva
a parki padon,
mintha minta-emberként
magába mormogja:
ó, mint kuvik, kínok közt
repülnék reménykedve
életem éles
percének peremén,
véres verejtékem
még ha megadja
elmulasztott életem,
élnék egy éjszakát,
itt időznék
szenvedésem szennyes
léha ...

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs tanácsot ütött derék óra:
- ...