Fehér virágok,
fekete fátyol...,
egyetlen képem
arról a lányról...

Fekete kesztyű
fehér kacsókon,
azon a fotón
ott ég a csókom...

Tengerre szállt ő,
a napok telnek,
nagy hajó hozza,
őt..., s a szerelmet...

Futnak a habok,
földre lép újra,
tíz kecses ujját
hajamba túrja...

Könnyes szemével
szemembe néz ...

Hová tűnt a sok meghitt, boldog nap és perc,
Még nem lehet, még kell, hogy magadhoz ölelj.
Elvette tőlünk a sors azt, amit két kézzel adott,
Bíztunk, reméltünk éveket, sok boldog napot.

Veled, mégis nélküled telnek napok és a percek,
Szeretném ha tudhatnád, szeretlek amíg élek.
Istenemet arra kérem hogy tegyen csodát értünk,
Adjon ...

Hogyha értenéd én elmondanám Neked,
Gyertyánk fényénél nézem fényképedet.
Lelked szépségét én őrzöm a lelkemben,
Hangszered szép hangját újra felidézem.

Sorsunkban követ, kővel görgetett az élet,
Az élet partján adott öt szép boldog évet.
Hangszered szép hangján már nem szól dal,
Bársony szép leple ma már emlékeket takar. ...

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a vadkan-lyukat
Halálos ágyuk vaskölykei ...

A kert fái alatt zene szárnyal.
Versenyre kel a friss madárdallal.
Átölelik e kerti világot
szétterjesztve ezt a boldogságot.

Onnan tovább felröppennek az égig
és vissza a szépre vágyó szívekig.
A zene és a madárdal együtt szárnyal
és ölelkezik a rájuk vágyó világgal.

Halász István
Rózsavölgy, 2015. június 12.

Buksi kutyus nem ment bálba,
mert szétbomlott a frizurája.
Ha az egyben maradt volna,
akkor a bálban táncolhatna!

Felkérhetné a Bogi kutyust egy tánca,
hiszen Ő lehetne a táncospárja.
De Bogi kutyus Őt hiába várja,
mert nem jöhet bálba Buksi, a párja.

Ám Boginak ez kedvét szegi.
A táncolókat nézegeti.
Útja hazafelé viszi
és Buksit ...