Hogyha értenéd én elmondanám Neked,
Gyertyánk fényénél nézem fényképedet.
Lelked szépségét én őrzöm a lelkemben,
Hangszered szép hangját újra felidézem.

Sorsunkban követ, kővel görgetett az élet,
Az élet partján adott öt szép boldog évet.
Hangszered szép hangján már nem szól dal,
Bársony szép leple ma már emlékeket takar.

Csend van! Nincs öröm, siker, nincs diadal,
Emlékeket idéz két kő, a hangszer és a dal.
Fáj még és hiányzik nagyon, Te nem érted,
Ezerszer mondom el, Te vagy és én vagyok.

Zene nélkül, két követ tovább görget az élet,
Szeretjük egymást, féltelek, ma is érted élek.
Kérem a Teremtőt, hogy tegyen csodát értünk,
Hogy lehessünk boldogok, amíg csak élünk.