Úgy néz ki ez a csigatúra,
hogy csiga mászott a hokedlira.
De nem vágyott ennyire fentre.
Most már lemenne, ha sikerülne.

Az esetnek a tanulsága:
sose vágyj olyan magasságra,
ahonnan csak leesni lehet
így szerezve sok fájdalmas sebet.

A szakadék felett az égezüstből
fenyők őriztek átszűrt fényeket.
A sziklákat szürkeség tapogatta
ujjaival, - még nem sötétedett,

de már közel volt ringó piros hintó,
az alkony, - lángolt mind a négy kerék,
s mi lassúnak tűnt előbb, gyorsan égett,
s fájt a szívnek búcsúzás, messzeség.

Ösvények szöktek. Ó, ez mindig így van,
ha ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott aranykelyhet.

Mélyben vagyok, - mégis felettük ...

A Mikulásra örömmel várva
lelkemben gyerek leszek újra.
Sokszor felnézek az égre.
Felnőttként hiszek a mesékben.

A Mikulásra buzgón várva az eget nézem.
A feleségem viszont időközben
csodálkozva adja ezt az én tudtomra:
A Mikulás csomagját a cipőmbe rakta

és azt üzeni nekem,
hogy én elfelejtettem
a cipőtisztítást.
Így vártam a ...

Amíg meséket hallgatok,
addig is gyerekké válok.
Bár már régen felnőtt vagyok,
mégis sokszor mesét hallgatok.

Az igazi mese valósága,
gondolat- és értelemgazdagsága,
gazdag történeti színvilága
jelen gondjainak a példája.

Hiszen a mesék az életet színesítik,
a felnőtteket újra gyerekekké teszik.
Nehéz gondjaikban, ha csak egy ...