Virágos kertben jár az én babám
száz virág nyílik léptei nyomán.
Alkonyat tájban szerelmesen én
légyottra várom kertem rejtekén,

Piros az ajka, mint rózsaszirom,
kitikkadt számnak csókja irgalom.
Hangja csilingel, sóhaja vigasz,
szemében látom, a szíve igaz.

Virágos kertben kezét megfogom,
karcsú derekát magamhoz vonom.
Érzem a ...

Ez a Zsuzsi rendes lány,
előbb iszik, aztán hány,
a pálinkát rókázza,
likőrt fogyaszt utána.

Pali nem tart szünetet,
lenyeli az üveget,
bánja ezt a nagy vétket,
hogy vált vissza betétet?

Szeretem a híg löttyöt,
ezért iszom nagy fröccsöt,
teszek bele sok szódát,
s lepisilem a lócát.

Jaj de jó a csapolt ser,
Nagy ...

Még itt van a május,
illatos a teste,
ruhája áttetsző,
virág van ráfestve.

Orgona és akác,
bazsarózsa rajta,
s mint a piros pipacs,
oly tüzes az ajka.

Mikor friss záporként
május könnye pereg,
mindent megújító
boldogság könnye ez.

Szivárványt ragyogtat
fölöttünk az égen,
eme égi kapun
búcsút int majd ...

Elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk, több nem lesz nekünk,
elhagyjuk az iskolánk kapuját,
mert fut tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint vonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj,
poggyászunk a megszerzett ismeret,
e tudással fogunk élni már.

Mi búcsúzunk, s osztályunk küszöbét
nem lépjük át mint diák soha,
és nem ...

A mi házunk teteje
csillagporral van tele.
Szél tatarozza,
nap aranyozza,
nyári eső mind lemossa.

A szomszédos kertvégen
két rózsaszál nyílt nékem.
Az egyik Sári,
a másik Klári,
jaj, nem tudok választani!

Olyan nagy a bánatom,
kimondani nem tudom,
Az egyik angyal,
a másik kancsal,
mind a kettő megvigasztal.

A mi házunk ...

Egy régi dal, mit fülünkbe
dúdol az őszi szél.
omló falon, fázós erdőn,
bús könnyek közt mesél.

Az elmúlásnak hangjai,
oly messze szállanak.
Lelkeink remegnek bele,
mint omló várfalak.

Ó boldog nyár, mely elenyész
avarba bukva el.
A fákra vár bús szenvedés,
mit jeges szél lehel.

Esőnek, dérnek könnyei,
sötét köd ...