A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szüzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.

És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.

És erős béklyót ...

Vöröslik az égnek alja.
Szél lesz, ahogy a mondás tartja.
A környezetünk még csendes
.Minden száraz. Régen esett.

E hajnali nyugalomba
ugat bele egy-két kutya.
Kávém iszom teraszukon.
Csendben, mélán álmodozom.

Kutyusaink fenyőink alatt alszanak,
mégis onnan is éberen ránk vigyáznak.
A Napnak fényei lassacskán szétterülnek
jeléül ...

Elérhetetlenül
messze vagy
kitárt
szívemmel
vártalak
kitárt
ölemmel
kitárt ölelő
karjaimmal
ziháló
vad kamasz-
vágyakkal
áldottalak
magamban
térdre hullva
a csodáid előtt
tested gyönyörű
boltívei előtt
hol
találkozik az
ébenfa s a márvány
ahol
zuhog az igézet
jaj!szeretném én is !
szeretném ...

Cibere patája nem csúszik a jégen
Kókány elolvasztja körben a havat
Pöszmöte a felhőket számolja az égen
Sutty már a teli zsák nyakán matat

Cibere a farkára kötözi a szellőt
Kókány a szarvával forralja a vizet
Pöszmöte elcsórja az óesztendőt
Sutty a kályhában kioltja a tüzet

Majd meg tudjuk, hogy ki a jó ki a rossz
Mikulás apó ...

Egy fodor se’ lebben
A csöndes tavon;
Csönd van a szívemben,
Nincs dal ajkamon.

Csillagok felettem,
Lenn is csillagok…
Én mindent feledtem,
Azt is, ki vagyok.

Feledem, mit tűrtem,
Hány vihar űzött…
Lengek már az űrben,
Csillagok között.

Ringok csillagfényben
Nesztelen vizen…
Hogy valaha éltem,
Már azt sem ...

Zene száll lélekből lélekbe.
Szinte ragyog a szépsége.
A hit és a szeretet
sugárzik szívből szívbe.

Isteni szeretet öröme
és a lélek nemessége
érződik minden percben,
amíg szól ez a zene.

Istenem!!Aki ilyen szépséget teremt
az segít úrrá lenni a hajtengeren,
s tölti fel a szívünket reménnyel
és egy sokkal szebb és jobb élet ...