Haikuban…

Ezüst holdfényben
A magány is megszépül.
Éji fényesség!
*
A színezüst fényt,
Éjjel a Hold teríti.
Árny, fémes színű!
*
Bíbor éjvarázs,
Meghozza a Hold fényét.
Ezüstborítás.
*
Hegytetőn bíbor
Szórja különleges fényt.
Jő Hold… leváltja.
*
Hegyek ormai
Közt, járhatatlan ...

Nem vettek tudomást Tavaszról sokan,
bár locsolt, meleget adott boldogan,
törődött állatokkal, növényekkel,
keleti széllel üzent az égre fel.

Elbujdosott bánatában messzire,
írisze nem pompázott, csak résnyire,
ott, ahol örök öröm a kikelet,
nem kell űzni a zord északi telet.

De hiába a vigasz, a szép muzsika,
jókedve bizony eléggé ...

Egy meg egy az kettő,
fogam már nem meddő,
szaporodik és nő,
számtanom kitűnő.

Számolok én délig,
elmegyek a révig,
onnan fel a hegyre,
várok a nagy kegyre.

Elhúzom az Időt,
felveszek lakkcipőt,
táncom járom hatig,
imádnak a pasik.

Hétkor vacsorázom,
rám talál az álom,
gyomrom tele, örül
gondolatom ...

Mint szűzlány, fehér masnival kontyolva
menyasszony lettem, kezem csókot lehelt,
sármos férjem itta ajkam szomjazva,
esthajnal misén én voltam a kegyelt.
Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk,
szent az aranykör gyűrűsujjainkon,
mindörökké összeforrt hószín lelkünk,
derűs habfelhők futnak álmainkon.
Frigyet kötöttünk mi a ...

Ásó nehezen csúszik a kemény földbe.
Úgy látszik mintha neki az kényszer lenne.
Ám a kertész a dolgot azonban nem hagyja.
Nekilódul és a földbe jól benyomja.

Szürkésbarnás rögök a felszínre kerülnek
és a kertnek dúsan növő füvén szétterülnek.
A Nap vígan néz le az égből erre a társaságra,
majd izzasztó sugarait rájuk bőven ...

Az azúr fénnyel áradó utcákon,
A selymesen halovány kék ég alatt,
A házak homlokzatának csillogón
Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.

Nők, mint azúr színű arany üstökős,
Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
De mindez csak álom, mit mások láttak.

Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc