Igen, fontos, miként halt meg Petőfi.
Segesvárnál, vagy barguzini táj
karolta át, mikor halála eljött?
(Anyag-varázslat rejtély minden halál.)

Ám fontosabb, hogy végre lásd, magyarként:
az arcokra álarc miként tapad.
Mosolyt, bánatot mímeltet az érdek,
s tett fosztogat, míg a légben nagy szavak.

Álarcban urak, és álarcban ...

Lélegzünk? Tudatos, ez nem jelent semmit nekünk...
Elakad lélegzetünk? E pillanat kell nekünk!
Lélegezni folyamatosan kell,
De a „nagy pillanat” ritkán jön el.
Járj csak Te nyitott szemmel a világban,
Meglásd, lesz részed pillanat-csodákban...

Vecsés, 2013. március 24. – Kustra Ferenc

Mondd...

Mint magányos,
lefelé hajló fűzfa ága.
Kinek hajtásai oly élénkek.
Leveleid zöldben fénylő bontása,
szememben,
legszebben simuló térképed.

Miért sírnak cseppenként
a harmat által ölelt tavon,
mely közt a boldogság környékez?
Hallod e füttyös tollak énekét?
Kik fuvoláznak, s Te néked?

Vagy száz virág, mi neked ...

Eljöttem én ma… hozzátok ide,
Fontos, hogy itt locsolhassak párat.
Adjátok a páleszt, már most ide.
A kenyér meg sonka meg még várhat.

Moszkovszkaját én már nem találtam,
Régi locsolóknak volt kedvence…
De a NET –n sok kínait találtam
Dehogy vettem, azt egye a fene.

Otthon, női szakaszban kutattam
És találtam finom ...

Végre, újra itt a húsvét reggel,
Ma egész nap, boldog minden ember.
Van nálam egy szép parfümös üveg,
Ha locsolok, ettől gyúlnak tüzek!
Szívemet és zsebemet kitárom,
Zene nincs, nekem nincsen gitárom!
Látom, szép a hajkoronád,
Locsolok rá szagkoronát!

Szabad-e locsolni?

Vecsés, 2017. április 2. – Kustra Ferenc

Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön, talán még máma.

Hah, látom a nagyi beteg, de a szeme csillog,
De nyugalom a kezemben a szag mindjárt villog!
A nőneműek úgy járnak, hogy meg fogom őket locsolni,
Aki meg most ...