Elmerülök rideg élet-óceánba.
Nézem, könnyben úszok én a valóságba…
Érzem, hogy pánikban a lelkem-testem,
De lehet, hogy késő… immár elvesztem?

Kiúsznék én partra, de mind visszalöknek,
Látják, hogy nem jövők, ők szedelőzködnek,
Mennek is legott, tán’ mert van nekik hova.
Én is mennék, de úgy kellene egy csoda.

Futok én a sors ...

Tankában írta meg a szerzőpáros…

Felhők, szép fodrosan
Gyülekeznek vad viharhoz.
Villámfény, pont láttat.
Nem kellek én senkinek sem,
Életemet eltemetem
*
Viharban, nappal is
Csak az éjszaka látható.
Érlelő, nagy meleg.
Beásom a bokrok alá,
Ne találjon senki se rá.
*
Hideg, és oly’ meleg,
Háborúzó az égzengés.
A ...

A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről, TANQ –ban írt a szerzőpáros…

A lemenő napnak
Fénye, mint kiokádott láng.
Piros a tófelszín.
Halvány napsugár alant jár,
Hold ásítozva estre vár.
*
Kék égnek fényében
Bíborrá lett már az alant…
Nap, lassan búcsúzik.
Nyári est meleget áraszt,
Hold sarlójával fényt ...

Ebben a percben egy kis cinke
repült be az erkélyünkre.
Társalgásra nem volt kedve.
Rám nézett és tűnt sietve.

Röpülj, röpülj kis cinke!
Hozzánk sűrűn gyere be!
Repülj rá az erkélyünkre,
hogy bekerülj a szívünkbe!

Halász István
Balatonfenyves 2017. július 08.

A gondolatok jönnek-mennek,
a beszélgetés dísze az estének.
Az égen ragyognak a csillagok,
cserélődnek a gondolatok.

Rég nem látott ismerősök összejönnek.
Az emlékek csak jönnek, egyre jönnek.
Az események felélednek, sorolódnak,
emlékei a korábban múltaknak.

S amikor ezután elbúcsúznak
szívükben, lelkükben gazdagodnak.
Nagy a ...

Egy vízililiom kosár az én ajándékom,
szerényen hívlak a szerelem ünnepen
számba venni Aprodité isteni kincseit.
Hamis délibábot régen elfeledtem,
szökken tengerárként lelkedbe szerelmem,
szív-szirmaim felsorolom, s Neked adom.
A fehér rózsám nyugalom és derű,
a szegfűm örökké csak Veled,
orchideám igényesség, ragaszkodás,
akácom a ...