Az Isten bennem dolgozik, -
de rendetlen, nagyon,
tőle van összevisszaság
íróasztalomon!

Komputeremen verset ír,
majd nézi: hol lehet?
Eltűnt a vers, leírt szöveg, -
s én szentségelhetek!

Az Isten bennem dolgozik
(Eszmének nevezem),
s csodálkozom önmagamon:
- Miért Ő kell nekem?!

Én Őt - értem: a külvilág,
mi egykor volt, maradt.
Harminc ezüst?! Apát, Anyát,
Eszmét, Istent elad!

Persze, ott van sok földi jel,
hogy az Ördög se jobb:
ismerősöm írásai
mélyébe rondított.

Igaz, utána fizetett
egy rakás pénzt neki, -
de a rakás, mit ott rakott!
Száll a szag, légbe ki.

Én meg elég kényes vagyok
(Te tudod, Nincs Hazám!),
s eltűnődök fogalmakon,
a szavak igazán.

Az Isten bennem dolgozik,
mivelhogy itt hagyott
nem létében lényt: önmagát,
mint jámbor bűnbakot.

Eszmének miért nevezem?
Tán Ördög itt terem,
ha Istent sejt, - s egymásra ront
isten, s istentelen?

Ó, nem! Az Ördög oly erős!
Templomot vett, bevett,
s dicsőítnek zengő imák
ördögi tetteket.

Isten? Eszme! Szépség, szabad,
humánus, jót akar, -
egy igazi Feltámadást,
melyben szárnyal a dal!

Komputer, s íróasztalom
egy Eszmét még kibír,
mert hány nagykutyát érdekel,
mit ilyen Isten ír?!

(2017)