Tönkretett ország. Sokszor tették tönkre, -
s ha tönk szélén volt, hányszor ott maradt!
Volt már bajszos és nem bajszos vezére
együtt, - kettőt dicsértek nyájszavak.

Sok minden fontos, de az ország lelke
legfontosabb, mert, mikor az beteg,
épülhet akár Mesék Palotája, -
a Poklot hozzák el becstelenek.

A nép nem nép, nem tud kijózanodni
rossz mámorából, sajnos, még ma sem,
ha nemzeti színekbe csomagolttal
becsapják őt: - Ez a történelem!

Kevés a látó s becsületes. Érdek
markol fent, s lent is túl sok, aki lop.
S amit a Folyóról szólnak, gyakorta
Igazságtól mily messze kanyarog!

Ez a tömeg most dehogy az én népem!
Az, ha nem is szent, de gondolkodik
hazáról, becsületről, szabadságról,
s szívében őrzi szépség-álmait,

álmokat, bennük hűség az Igazhoz,
s három szín háromfelé nem szakadt, -
együtt van Veled, márciusi égbolt,
Néphez méltó, gyönyörű pillanat!

(2017)